05. 'I'm fine'

A fejem hasogatott, a kezem iszonyúan fájt, mert a kötél teljesen kidörzsölte a sok rángatózás miatt. Még mindig sírtam csakis azon voltam, hogy kijussak innen. A csendes szobát az én hangos szipogásom töltötte be már vagy három órája. A mondat amit a férfi mondott azóta is visszhangzik a fejemben: "Vissza jövök!". Vajon feltűnt a többieknek, hogy eltűntem? Keresnek? Hogy találnak meg? El akarok innen tűnni. El kell tűnnöm, mielőtt visszajön. Léptek ütötték meg a fülem, mire felülkerekedett rajtam a pánik. Hiába vártam, hiába készültem fel rá az ajtó nem nyílt, inkább egy beszélgetés részese lehettem.
-Meg van! - mély hangjától paranoiás rémület futott végig a gerincemen, minden átvillant az agyamon, hogy mihez kezdhet velem.
-...
-Majd később jönnek.
-...

-Hogy mit akarok vele? Egyrészt: kellenek a szervei, másrészt: gyönyörű lány, tesztelem egy kicsit... 

Tesztel? Mármint hogy? Lelkileg? Testileg? Valamiért a második variációtól jobban féltem. Várjunk! Kellenek a szerveim?! Basszus ez egy rohadt szervkereskedő! Egy szervkereskedő!

-...

-Na megyek, majd még beszélünk. 

Kár, hogy nem hallottam a telefon másik oldalán lévő személyt. A kilincs lenyomódott és megjelent újra a férfi. Minden porcikám remegni kezdett, s hiába próbáltam leplezni félelmem, mert egyáltalán nem sikerült. 

-Hogy vagy galambom? - gügyögött. Gyomrom bukfencezett egyet, hányingerem volt ettől az alaktól, késztetést éreztem arra, hogy leköpjem és meg is tettem. 

-Látom tökéletesen! - törölte ki a szeméből lefolyó nyálcsóvát -Akkor hát játszunk! - ragadta meg az állam majd akaratosan végigpuszilta állam vonalát. Kár, hogy egyáltalán nem élveztem. A zokogás feltört belőlem.  Kezét végigsimította az oldalamon miközben áttért a nyakamra. Undorodtam ellene, s a legrosszabb, hogy ellenkezni se tudtam, mert le vagyok kötözve.

-Ne érjen hozzám! - szóltam remegő és egyben hisztérikus hangon. Figyelmen kívül hagyott, tovább folytatta és tudtam innen nincs menekvés. Keze betévedt a pólóm alá és azt felfelé kezdte húzni. 

~Zayn Malik~
-De hol van?! - járkált fel-alá a szobában Luna.
-Már elég rég elment! - ültem le a kanapéra idegesen. Igen ideges vagyok, mert miattam ment el és kitudja hol van...Mit csinál.
-Próbáltátok már hívni? - kérdezte Liam miközben tárcsázni kezdte.
-Már vagy ezeregyszer hívtam! - toporzékolt Luna.
-Hé minden rendben lesz! - ölelte át Harry. Bár minden rendben lenne, de nincs.
-Miért ment el? - nézett körbe Niall.
-Miattam. - hajtottam le a fejem.
-Hogy micsoda?! - akadt ki a barátnője -Mit csináltál?!
-Rágyújtottam erre ő ideges lett és távozott, azóta... - nyeltem nagyot -...ment el.
-Barom! - kelt ki magából göndör hajú barátom. Igazán nem értettem a reakcióját, sem Luna-ét aki rosszallóan csóválta a fejét. Mi folyik itt? Eddig senki sem zavart, hogy cigizek? És most? Először Jade majd Harry és Luna. Csak nekem furcsa?
-Lenne egy logikus kérdésem! - lóbálta a kezét Louis -Jade-t miért zavarja, ha Zayn cigizik? Nem nekünk, hanem Jade-nek kell alkalmazkodnia. - tárta szét a karját és igazán jól esett, hogy a védelmemre kelt, bár erre én is képes lettem volna.
-Ez bonyolult! - nyögött fel Harry.
-Miért is? - kérdeztük egyszerre.
-Az most lényegtelen! Meg kell találnunk! - csattant fel. Teljesen összezavarodtam, a világ fordult körülöttem egyet. Semmit se értek.
-Kicseng! - kiáltott fel diadalittasan Liam. Vártunk pár másodpercet majd perceket, de semmi.
-Srácok rossz előérzetem van! - törölgette a szemét a kék hajú lány.
-Lelehet követni a telefonját? - kérdeztem.
-Ahhoz egy profi kéne. - rázta a fejét Louis -Vagy talán valaki ért hozzá? Csak, mert énekesek vagyunk és nem hackerek...
-Komolyan be kéne szereznünk egyet! - gondolkozott el Niall.

~Jade Anderson
Az egyik sarokban feküdtem míg úgy zokogtam, mint még életemben soha. Fájt, egyszerűen mindenem fájt. A csókjait még most is érzem a bőmön. Szeretnék lefürödni vagy valami. Gyomorforgató. Fél órája vagyok megint egyedül, de most nem adok neki még egy lehetőséget! Kioldozott míg elélvezte velem az időt és visszakötni meg elfelejtett vagy csak pusztán megtiszteltetésnek érezhetem, hogy az első alkalom után - amit teljesen másképp képzeltem el - kényelembe helyezhetem magam, jelenesetben a padlón. Ha ez a patkány egy szervkereskedő akkor nyilvánvalóan kiakar belezni vagy valami ilyesmi. Nagy nehezen sikerült felállnom, sántikálva elballagtam az ajtóig de zárva volt.
-A francba! - sziszegtem. Most akkor merre? Áhh az ablak! Megcéloztam majd kitártam, de elég magasnak bizonyult.
-Jól van Jade! Képes vagy rá! - fújtam ki a levegőt. Felkapaszkodtam a keretbe, s felhúztam magam. Elvégre jobb becsapódva meghalni, minthogy brr.... Kiráz a hideg. Fejcsóválva hagytam fel tervemmel. Másik kiutat kell találnom. Végig jártam az egész szobát, megnyomkodtam minden egyes szegletét, hátha, mint a filmekben kinyílik valami titkos folyosó. Csak, hogy ez itt a valóság... Már kész voltam beletörődni mikor megpillantottam a szellőzőt. Kiokoskodva úgy döntöttem, hogy nyitva hagyom az ablakot, hogy azt higgye azon keresztül lógtam meg, mert, ha utánam ered simán be is ér. Betornáztam magam a szellőzőbe, s mielőtt elindultam volna visszaraktam a helyére a rácsot.

Össze-vissza szerencsétlenkedek ebben a járatban és még sehol sem látom a kiutat. Egyre nehezebb mozogni, szeretnék pihenni, de el kell pucoljak innen. Remegő karokkal húztam végig magam majd elfordultam balra és megláttam a fényt.
-Végre! - örvendtem. Kilöktem itt is a rácsokat és kimásztam. Felpattantam és futásnak eredtem. A lábaim bizseregtek és fájtak egyaránt, a fejem zúgott, dübörgött, ereimben a vér gyorsabban száguldozott. Eltévedtem. Tanácstalanul rohantam az egyik utcából a másikba, de semelyik se volt ismerős. A zsebemben rezegni kezdett a telefon, mire felkaptam.
-Halló? - szóltam bele.
-Jade! Hála az égnek! Hol vagy? - halottam meg Liam hangját a vonal másik végéből.
-Fogalmam sincs! - csuklott el a hangom.
-Mi az, hogy fogalmad sincs?
-Hát az, hogy fogalmam sincs! - csordult ki a könnycsepp szememből, míg lassan végig folyt arcomon.
-Melyik utcában?
Látókörömbe került egy sötétített ablakos, fekete furgon. Gyorsan cselekedtem tudtam, hogy az  szemétláda ül benne. Beugrottam egy bokor mögé majd halkan így szólta Liam-nek:
-Megoldom! - azzal kinyomtam és lehalkítottam.
Szívem hevesen dobogott, félő kiugrik a helyéről, de amikor a kocsi lazán tovább gurult nagy kő esett le a szívemről. Még vártam egy kicsit hátha visszajönnek, de szerencsém volt. Végre ma valami az én javamra is dőlt el! Lábaim már alig tartották testemet, látásom homályos volt, de tudtam küzdenem kell! Küzdenem, ha visszaakarok jutni. Oldalam beszúrt ami csak rásegített arra, hogy elhagyjam magam. Az út szélén megálltam és sikeresen stoppoltam magamnak egy taxit. Ledaráltam a címet és már indultunk is. Most már biztonságban vagyok. Megnyugodhatok. Szemem épphogy lecsuktam magával ragadott az álom.

-Hölgyem! Hölgyem! - szólongatott valaki halkan.
-Hmm? - nyögtem fel keservesen.
-Megérkeztünk. - mosolyodott el kedvesen.
-Nagyon szépen köszönöm! - dörzsöltem meg a szemem, hogy a homályos folt tovaszálljon -Mennyibe kerül?
-Ugyan már hagyja csak, látom rossz napja volt. - felelt kedvesen. Miután elköszöntem, besétáltam az ideglenes otthonomba. Próbáltam feltűnés nélkül felosonni a szobámba, de a nappaliba mindenki ott volt a táncosokat leszámítva.
-Jade! - rohant le Luna. Karom egy ideig lógott magam mellett, mivel minden végtagom zsibbadt és fájt, de végül nehézkesen visszaöleltem. Ezer és ezer kérdéssel bombáztak, de egyiket sem tudtam kivenni igazán. Aztán mikor Luna elordította magát, csend honolt az egész szobában.
-Szóval... Hol voltál? Mit csináltál? Hogy nézel ki? Jól vagy? Miért tetted le a telefont? Miért nem válaszoltál az üzenetekre? A hívásokra? - zúdította rám a lehetséges kérdéseit Liam.
-Most nem akarok róla beszélni. - törölgettem a szemem amikor újra és újra lejátszódtak előttem a képek.
-Előbb vagy utóbb muszáj lesz róla beszélni! - szólalt meg halkan Zayn aki eddig némán nézte mi zajlik körülötte.
-Igazad van... Majd utóbb beszélünk róla. - hagytam ott őket. Senkire sem vagyok kíváncsi, no nem azért, mert haragszok hanem azért, mert le akarok tusolni és lefeküdni, hogy végre elterelhessem a gondolataimat más felé. Egyedül akarok lenni.A zuhanyzókabinba belépve rögtön magamra engedtem a forró vizet, ami teljesen ellepte a testemet és vele együtt mindent lemosott rólam, kezdve a koszos érintésektől, a mocskos csókokon át a mai nap történteit. Magamra tekertem a törölközőt, míg hajamat szárítottam. Alaposan áttöröltem magam majd egy könnyed, hétköznapi öltözékbe burkolóztam, hajam kontyba kötöttem és kiléptem a szobámba ahol egy váratlan személlyel találkoztam. Vagyis nem is olyan váratlan, hisz itt lakik, de...
-Komolyan beszélgetnünk kéne. - ütögette meg maga mellett a helyet.
-Most nincs kedvem. - ráztam a fejem. Miért? Miért akarja mindenki tudni, hogy mi történt? Mert aggódnak? Már teljesen mindegy megtörtént és én elszeretném felejteni.
-Valami történt?
-Zayn - nyögtem fel fáradtan -Felejtsük el és ne haragudj amiért olyan hisztis picsa voltam! - tártam szét a karomat.
-Jade - utánzott le és ez igazán felidegesített -Feleslegesen kérsz bocsánatot, de tudom, hogy valamit nem mondasz el!
-Aludni szeretnék! - mutattam az ágyamra amin épp ő trónolt.
-Aggódtunk érted, mi több most is. Akkor legalább csak annyit mondj meg... Minden oké? - futott végig rajtam tekintete.
-Jól vagyok. - bólintottam.

-Hazudsz! - rázta meg a fejét. Szomorúan végig mért majd elhagyta a helyiséget. Fellélegezve dőltem be az ágyba és húztam magamra a finom, selymes és meleg takarót. Ez kell most nekem. Nyugalom.





Sziasztok drágáim!
Annyira sajnálom az egészet, hogy eltűntem, de igazán jót tett ez a kis idő. A családi problémák is rendbe jöttek, tanulnom meg hát ugye már nem kell szóval most itt vagyok és remélem nincs harag. Itt a rész. Igen rövid lett tudom, de ezt még májusban fejeztem be, és nem sikerült megírnom előre részeket, hisz elkezdődött a nyár és egész elfoglalt voltam idáig, de már nem bírtam magammal. A részek most ritkábban fognak jönni, de remélem tényleg nincs harag. Köszönet nektek! Mindenért!
XxHo~Pe.  <3

Szünet avagy itt lenne a vég? Fontos!

Sziasztok! Nem tudom kinek mennyire keltette fel az érdeklődését a cím. Elég árulkodó, de kifejteném bővebben. Nos az elmúlt időben elég sok tanulni valóm van, a családi problémák mellett időm is kevés. Bármennyire is nehéz nem tudom folytatni. Meggondolatlanul kezdtem bele, de élveztem minden egyes percét amikor írhattam, csak hát ez így nem megy. Nagyon szeretném, de nem. Nem tudom mennyi időre vonulok vissza, talán örökre. Viszont még lehet, hogy jelentkezni fogok, mert hát van egy rész amit félbehagytam, de megvan. Bármikor újra felbukkanhatok, de ez most nem megy. Sajnálom. Elmondhatatlanul sajnálom. Tehát a blog szüneteltet.
XxHo~Pe.

04. - 'I come back'

-Egy, két, há' és - tapsolt kettőt a koreográfus. Már vagy most táncoljuk végig az egészet harmadszor, viszont én ennek csak örülök. Egyébként még nem igazán hallottam a fiúktól bármilyen számot is, de szerintem fantasztikusak. A zene átjárja a testem és az Up all night ütemére mozdulok a többi táncossal együtt. A zene megáll és szomorúan jegyzem meg magamnak, hogy ennyi volt mára. Izzadtan huppanok le a padlóra és kortyolgatok hűsítő üdítőmből. A hideg most igazán jól esik, mert bár élvezem azért elég fárasztó. Kissé elfáradtam, szemeim ólomsúlyúnak érzem, de ez van, ha beteg vagyok, mert ez a fáradékonysággal is jár. Mondjuk semmi pénzért, sem cserélnék most senkivel.
-Kikészültél? - ült le mellém mosolyogva az egyik táncos srác.
-Kicsit, de nagyon élveztem. - viszonoztam gesztusát.
-Azt láttam! - nevetett.
-Ohh! - hajtottam le a fejem zavartan -Ciki voltam?
-Dehogy is! - legyintett nevetve -Inkább aranyos.
-Ugyan! - nevettem kínosan.
-Komolyan! - vakargatta tarkóját. 
-Amúgy Jade vagyok! - nyújtottam a kezem.
-Jaj bocs! Én Marcus. - fogott velem kezet.
-Marcus! - kiáltott hozzánk Harry a terem másik végéből -Ne csajozz már! - szaladt felénk. Felvont szemöldökkel figyeltem ahogy becsúszik mellém majd félkézzel átölel.
-Ó! Ti együtt? - kérdezte zavartan.
-Dehogyis! - söpörtem le a kezét vállamról.
-Még! - emelte fel a mutatóujját Harry, mire ijedten ránéztem -Csak szívatlak! - bökte meg a vállam. Arcom kezeimbe temettem ugyanis ez egy kicsit kellemetlen volt, kicsit? Eléggé.  Pár másodperc múlva az ajtó kicsapódott és egy szőke hajú lány jelent meg.
-De jó! - pöffentett Harry.
-Miért? Ki ő? - kérdeztük egyszerre Marcus-sal.
-Zayn barátnője. - sóhajtott -Mindjárt kezdi a műsort! - mutatott a lány felé aki Zayn felé robogott könnyes szemekkel.
-Szerintem Zayn tett valamit amiért sír. - húztam el a szám, mert igen megsajnáltam.
-Jó! Zayn nem matyóhímzés a csajok terén, de Perrie maga az ördög, kedves lány lenne, de... - kontrázott a göndör és igazán nem tudtam mire vélni.
-De? - értetlenkedett Marcus.
-Hagyjuk. - kelt fel Harry majd közelebb ment. Semmit sem hallottam a beszélgetésből, de a lány sírva rogyott össze Zayn előtt. Idegesen pattantam fel és siettem a társasághoz.
-Jade! - rohant utána Marcus -Mit akarsz?
-Majd meglátod! - löktem arrébb pár táncos és megálltam a két "főszereplő" előtt. Mivel nem akartam balhézni ezért inkább félretéve eredeti tervem lehajoltam a lányhoz és kedvesen így szóltam:
-Mi a baj?
Könnyektől csillogó tekintetét rám emelte majd újra zokogásban tört ki. Végig simítottam felkarján nyugtatásképp.
-Gyere! - húztam fel a földről és ő hagyta is.
-Ez most komoly?! - tárta szét a karját Zayn.
-Halál komoly! - néztem hátra majd eltámogattam a lányt a mosdóba.
-Hogy hívnak?
-Perrie. - szipogta.
-És miért sírsz? - próbáltam, hátha elmondja mi bántja. Megnyitotta a csapott majd átmosta arcát hideg vízzel.
-Szeretem! - törölgette még mindig könnyes szemét.
-Össze vesztetek? - tapogatóztam a lehető legóvatosabban.
-Hát, olyan keveset vagyunk együtt és, ha ezt szóvá teszem akkor mindig ideges lesz! - hüppögött és ezt igazán nem tudtam hová tenni. Érthető azért ő még is csak egy barátnő aki szeretetre és gondoskodásra vágyik, de Zayn meg sztár és a sztároknak ilyen az élete.
-Most kezdődik a turné, gondolom ilyenkor kicsit ingerlékenyebb, idegesebb, de biztos, hogy szeret! - mosolyogtam rá biztatóan.
-Nem hiszem! - rázta a fejét.
-Én nem hiszem, tudom!
-Tényleg? - kérdezte remegő hanggal.
-Tényleg. Menj vissza hozzá és próbáljátok megbeszélni! - toltam kifelé az ajtón.
-Köszönöm! - fordult vissza.
-Ugyan! - legyintettem -Nincs mit.
Azzal elszaladt. Fejcsóválva vettem célba a szobám, szükségem van egy kis levegőre, mert úgy érzem megfulladok, egy kis magány.

~Zayn Malik~
Fújtatva rontottam ki a próbateremből. Elegem van! Muszáj elszívnom egy cigit, mert különben felrobbanok! Hirtelen csapódott valaki a mellkasomnak, mire hátrahökkentem.
-Beszélhetnénk? - nézett fel rám Perrie.
-Ha kiakarsz oktatni arról, hogy milyen nagy seggfej vagyok inkább kihagynám! - kerültem ki.
-Én szeretlek! - motyogta.
-Én is szeretlek, de elegem van ezekből a hisztikből. - trappoltam tovább a nyomomban vele.
-Megígérem, hogy többet ilyet soha! Kérlek! - kapott kezem után.
-Rendben! - fordultam felé. Szeretem, tényleg nagyon szeretem, de az ilyen kirohanásait utálom. Ő is énekes még se szoktam neki panaszkodni azért, mert nem tud velem együtt lenni. Ajkai enyémekre találtak és lassan, érzékien válaszoltam is rá. Kezét hajamba vezette, ami nyögést váltott ki belőlem mikor meghúzta. Bársonyos ajkai ragaszkodtak enyéimhez, nyelve táncot járt az enyémmel. Szerelmes vagyok belé ez tény és való, de lesz ebből valaha tényleg szeretet? Már ezerszer megbántam mikor kimondtam neki, hisz túl nagy a szó jelentése és dobálózni vele veszélyes és félő a kapcsolatunk van olyan gyenge, hogy bármelyik pillanatban összeomoljon.
-Holnap reggel miután indulunk elmegyek hozzád! - suttogtam az ajkaira, miután elváltunk.
-Várlak szépfiú! - nyomott gyors puszit az ajkamra, s elsietett. Sóhajtva léptem ki a teraszra, ahol társaságba botlottam. Barna íriszeit rám kapta majd elhúzta a száját.
-Mi az? - vontam fel félig a szemöldököm.
-Várom, hogy rám kiabálj. - vont vállat nemes egyszerűséggel.
-Ezt kinéznéd belőlem? - horkantam fel.
-Ezek után? Szerintem igen! - tárta szét a karját.
-Zavarna, ha rágyújtanék? - tereltem el a témát.
-Igen. - bólintott.
-De itt szoktam... - nyögtem fel, mivel elzavarni még csak eszembe se jutott.
-Miért jó neked? - nézett rám és szemébe valami különöset láttam megcsillanni. A bánatot, a kínt, a fájdalmat.
-Ellazít. - vontam vállat most én.
-És gyilkol! - nevetett fel gúnyosan.
-Tudom...
Fejét megcsóválta és tovább meredt a messziségbe. Haját arcába fújta a szél ezzel eltakarva, a természet nyújtotta csodát. Kissé elidőztem arcán és vonalain, nem sminkel és olyan elbűvölő. Perrie-t fogalmam sincs mikor láttam utoljára smink nélkül.
-Mi az? - kérdezte.
-Semmi. - ráztam a fejem -Mi a bajod? Olyan furcsa vagy... - utaltam a rosszullétére és arra, hogy egyszer ilyen, másszor olyan.
-Kicsit kijöttem levegőzni, mert melegem volt. - mondta. Tudtam, hogy hazudik. Valami más van emögött. Valami több. Elővettem a cigis dobozom majd előhúztam egy szálat.
-Rágyújtasz? - méregetett undorodva.
-Muszáj! - kaptam számba mohón és az öngyújtóért nyúltam.
-Dehogyis! Csak képtelen vagy uralkodni magad felett azon belül pedig nincs akaraterőd! - hagyott ott. Elgondolkodtató amit mond, de akkor is szükségem van a nikotinra. Meggyújtottam a szálat és mélyet szippantottam belőle. Ez az én gyógyszerem. Ami megnyugtat és elfelejtet velem mindent. Szemem lecsuktam és élveztem tovább, ahogy a tüdőm megtelik a káros anyaggal. A mellkasom hasogatott mégis olyan, mintha a magasban szállnék.

~Jade Anderson~
Undorító! Egyszerűen undorító, s felháborító! Én... Vagyok én aki küzdök azért, hogy életben maradhassak és Ő?! Ő cigizik és tönkreteszi saját magát! Gratulálni, csak ezt tudok! Hányan lesznek tüdőrákosak a cigaretta miatt csak azért, mert nem tudnak parancsolni maguknak? Sokan. Rengetegen. Hisztizve robogok az udvarra onnan ki az utcára. Minél messzebb annál jobb, csak szeretnék kicsit megnyugodni és elterelni a gondolataimat a halálról. Zayn-nek még fel is tűnt, hogy valami nincs rendbe, ezentúl óvatosnak kell lennem, bár ez nemigazán rajtam múlik.
-Hé kislány! - csendült fel egy mély hang mögülem, hátra fordultam, de túl gyors volt, túl erős. A világ elsötétült előttem.

A fejem sajog és fáj, végtagjaim alig érzem. Minden sötét körülöttem. Szemem próbálnám kinyitni, de az erős fényre inkább visszacsukom.
-Ébresztő angyalom! - pofozgatott valaki.
-Hol vagyok? - nyöszörögtem. Kezem ki volt kötve ahogy a lábam is így elég kényelmetlen volt.
-Jó helyen! - vicsorgott a képembe egy nagy hústorony. Kétségbeesve néztem körbe, a falak szürkék és kopottak, arról nem beszélve, hogy szerintem már csak Isten tartja ezeket a falakat. 
-Mit akar tőlem? - kezdtem el rángatózni, de ez mit sem ért a túl szoros kötelek ellen.
-Az maradjon az én titkom! - kacsintott, miközben tenyerét végigsimította az arcomon. Kirázott a hideg ettől a rossz érzéstől. Sírni támadt volna kedvem, de azzal hogy jutok előrébb? Mutatóujját végighúzta alsó ajkamon, mire én megharaptam.
-Ribanc! - pofozott fel. Arcom hatalmas területen égett, s a rajta átgördülő könnycsepp se hűtötte le. -Majd még jövök! Jó legyél drága! - nevetett fel ördögien és rám csapta az ajtót. A zokogás pillanatok alatt tört ki belőlem. Most aztán jó nagy pácban vagyok! Ki fog segíteni? Hogy fogok megszökni?  Ki tudja milyen vadállat rabolt el. Szervkereskedőtől a pedofilon keresztül minden eszembe jutott és én egyedül vagyok. Egyedül. Kellett nekem eljönni "otthonról". Kellett nekem önző módon magammal foglalkoznom. Tényleg mostanában eléggé önző vagyok. Egyfolytában siránkozok, hogy meg fogok halni. De most.. ezentúl nem! Élvezem majd az élet minden percét amit kapok, már, ha kijutok innen egyáltalán élve.

Sziasztok drágáim!
Elmondhatatlanul sajnálom, hogy ennyit késtem, de nagyon rákapcsoltam az iskolára és alig volt időm géphez ülni. De nem akarok itt nektek mentegetőzni, hisz tudom, hogy két hete pontosan nem voltam. Remélem tetszett nektek a rész és, hogy nincs harag.
XxHo~Pe <3

03. - ''I know!"

-Niall! Csupa liszt vagy! - nevetett Luna.
-Menj mosakodj meg! - vigyorogtam a fülig lisztes fiúra.
-Addig ne vágjátok fel! - emelte fel a mutatóujját.
-Most raktátok a sütőbe! - forgatta a szemét Danielle az asztalnál.
-Sietek! - szaladt ki.
-Ez őrült! - rázta a fejét Liam.
-Ha kajáról van szó mindig! - nevetett Harry. Pár perc múlva megcsapott a szellő amit Niall okozott.
-Itt is vagyok! - pattant mellém az ír fiú. Megmosolyogtatott szeleburdi természete és ragyogó kék szemei melyek a sütőre tapadtak.
-Gyors volt. - biccentett Zayn.
-Mi lenne, ha kimennénk medencézni míg a süti készül? - dobta fel az ötletet Louis.
Mindenki egy szempillantás alatt tűnt el az emeleten, vállat vonva mentem fel a szobába amit Harry mutatott meg nekem, miközben Luna és Niall tésztát gyúrtak. Mivel inkább kihagynám a pancsolós dolgot ezért a kedvenc fekete rövid ujjú pólóm és a szürke shortomat kaptam magamra. A napszemüvegem kézbe véve siettem le az udvarra ahol már a többiek ott voltak.
-Gyere Jade! - intett Eleanor.
-Most inkább kihagynám. Valakinek a sütire is kell figyelnie! - ültem le a napozószékre. Kényelembe helyeztem magam majd fejem eldöntötte balra így megpillantottam Zaynt.
-Hát te? - kérdeztem.
-Inkább megtartom a tisztes távolságot a vízzel. - mutatott a medencére -És te?
-Süti. - mosolyogtam.
-Niall és a sütije. - rázta a fejét. Erre inkább nem reagáltam, csak élveztem a napsütést. Ahogy a nap lágyan simogatja bőröm, hogy az enyhe szellő belekap hosszú hajamba. Szemem már csak akkor nyitottam ki mikor felkaptak a térdhajlatomnál fogva, s én az illető nyakába kapaszkodtam aki nem más volt, mint Harry.
-Mit csinálsz? - eszméltem fel amint kezdtük megközelíteni a vízzel teli csodát.
-Megfürdetlek. - jelentette ki nyugodtan.
-Tegyél le! - sikítottam -Hallod! Zayn segíts! - kiabáltam az egyetlen személyhez aki még reménnyel töltött el, miszerint száraz maradok. A többiek fellelkesülve biztatták a göndör hajú fiút aki elmosolyodott így megjelentek apró gödröcskéi, vizes hajából csöpögött a víz felhevült testemre.
-Bocsi, de ezt szívesen nézem meg! - kacsintott.
-Esküszöm te se úszod meg! - fenyegettem, de aligha hatotta meg. A "biztonságot" nyújtó karok elengedtek, s én a medencében landoltam ami forró testemnek igencsak hideg volt. Felúsztam és dühös tekintettel pásztáztam a nevető társaságot, de én se bírtam sokáig, elnevettem magam.
-Jó volt? - úszott mellém Luna.
-Jobb lett volna, ha én oldom meg magamnak a bejövetelt. - mosolyogtam, s kiúsztam a medence széléhez és kiültem.
-Bocsi, de ezt muszáj volt! - paskolta meg a vállam Harry majd bevetette magát a többiek közé. Vacogva karoltam át a térdem, hiába sütött a nap, elég kellemetlen. A fekete pólóm rám tapadt, s hajam körbe fonta az arcom
-Tessék! - takart a hátamra Zayn egy törülközőt. Bosszúból megragadtam a kezét és megrántottam ami miatt a vízbe esett.
-Köszi. - álltam fel és megcéloztam a házat azon belül is a konyhát, hogy megnézzem az édességet.
-Haha! - szólt utánam.

Kivettem a sütit aminek nem sok kellett, hogy négerre süljön, a tepsit a mosogató mellé helyeztem, s kinyitottam az ablakot hadd hűljön az anyukám receptje által készült finomság. Hirtelen a fejemhez kaptam majd meg is szédültem így neki estem a konyhapultnak. Szemem összeszorítottam és mély levegőt vettem.
-Hé! Jade minden oké? - sietett mellém aggódva Zayn.
-Aha! - mosolyogtam rá ami szerintem inkább volt vicsorgás, mint mosoly.

-Nekem másképp esett le! - kapott értem mikor megrogytak a lábaim. Vizes, csupasz mellkasához szorított, s úgy célozta meg az emeletet.
-Jól vagyok tényleg! - nyugtattam bár hangom erőtlen volt. Miért történik ez velem? Komolyan pont most kellett rám jönnie ennek a szarnak. A hányinger elkapott, gyomrom bukfencezett egyet és rohamosan gyorsan emelkedett a mellkasom.
-Mi történik veled? - tett le az ideglenes szobámba Zayn.
-Csak megszédültem ennyi! - legyintettem, bár a rosszullét egyre csak erősödött.
-Hívok dokit! - kapta elő a telefonját.
-Zayn ne! Kérlek! - kaptam kezei után, s azt közrefogtam. Kisebb kezeim még így sem lepték el az ő mancsait.
-Miért? - méricskélt.
-Mert jobban leszek. - erősködtem.
-Jade pont láttam amikor neki estél a konyhapultnak, ráadásul elég sápadt vagy! - emelte fel a fejem államnál fogva. Kézfejét a homlokomra helyezte a hőmérsékletem után érdeklődve -Pedig nincs lázad, még csak hőemelkedésed sem.
-Valami baj van? - jött be a szobába kék hajú barátnőm és most igazán, de gazán fellélegeztem.
-Jade rosszul van! - vágta rá a srác aki időközben leült az ágyam szélére.
-Mit érzel? - sietett ő is mellém.
-Hányinger, fejfájás és forog velem a világ. - soroltam, pedig ez semmi ahhoz képest amit éreztem. Aludni akartam. Fáradt voltam.
-Álmos vagyok. - mondtam, hangom szinte nyüszítés szerűen jött ki torkomból.
-Aludj nyugodtam. - simított végig karomon Lu.
Alig csuktam be a szemem már elnyomott az álom.

~Luna Bloom~
-Gyere ki hadd pihenjen! - ragadtam meg Zayn karját.
-Mi történt vele? És ne mond azt, hogy semmi! Annyira megszédült, hogy nekiesett a konyhapultnak! - hadonászott össze-vissza kezeivel a kreolbőrű srác.
-Szoktak ilyen rosszullétei lenni. - mondtam teljesen nyugodtan pedig eléggé aggódtam.
-Ezt nem kéne kivizsgálni? - szaladt szemöldöke homlokára.
-Ez azért van, mert.... - muszáj volt valamit kitalálnom -Izgulós típus. - nyögtem ki életem eddigi legszebb hazugságát. Utálok hazudni.
-Ezért ájul el majdnem?
-Kicsit tolakodó vagy! - céloztam arra, hogy le kéne állítania magát mielőtt kikotyognám.
-Mi folyik itt? - csatlakozott Harry.
-Bocsánat. - morogta Zayn majd eltűnt.
-Ez mi volt? - tette fel az újabb kérdését Harry.
-Jade megszédült nekiesett a konyhapultnak, Zayn ezt látta és tök kiakadt, mire elmagyaráztam neki, hogy ez azért van, mert Jade izgulós fajta. - hadartam el egy szuszra.
-Most hazudsz. - állapította meg a göndör hajú srác, még a vér is megfagyott bennem -Jade más miatt van rosszul...Igaz?
-Mondtam már... - nyeltem nagyot, de zöld szemei rabul ejtettek és keményen ragyogtak.
-Titkoltok valamit! - dörrent fel.
-Shh! - tettem mutatóujjam ajkaira -Kérlek.
-Mond el! - tekert lejjebb hangerejéből.
-Miért érdekel? - komorodtam el.
-Figyelj lehet most ismerkedtünk csak meg, de ti táncosok vagytok és biztosra veszem, hogy egy kis idő elteltével a legjobb barátaim.
-Jó - sóhajtottam beadva a derekam -De senkinek, még a srácoknak se! - böktem meg a mellkasát.
-Rendben.
-És honnan tudjam, hogy betartod amit ígérsz?
-Megígérem! - helyezte kezét szívére.
-Szóval.. Jade rákos. - suttogtam.
-Micsoda? - meredt maga elé.
-Ezért lett rosszul, de kérlek tartsd titokban, mert fél, hogy kitennétek ez miatt a csapatból és minden álma ez volt. Ígérd meg! - kötöttem a lelkére.
-Megígérem. - bólintott és valamelyest megnyugodtam, mivel őszintének tűnt.

~Jade Anderson~
Szemeim próbáltam kinyitni, de eléggé nehezemre esett, hunyorítva néztem körül a félhomályos szobában és megpillantottam Harry-t
-Jobban vagy? - méregetett.
-Aha. - bólogattam.
-Akkor jó. - húzta széles mosolyra ajkai, a pár perces csend után Harry újra megszólalt -Tudom.
Várjunk mi? Mit tud? És miért tudja? Lemaradtam volna valamiről?
-Mit? - kérdeztem remegő ajkakkal.
-Hogy te... beteg vagy. - motyogta.
-Luna mondta? - hajtottam le a fejem. Valamiért elfogott az a bizonyos "most csalódtam" érzés. Miért tette? Pont ez volt az amit abszolút elakartam kerülni.
-Igen, de csak én tudom. - biccentett -És ez hármunk közt marad! - simította kezét a hátamra.
-Köszönöm Harry. - könnyezett be a szemem.
-Ugyan nagyon szívesen. - mosolygott -De, ha elmondanád a többieknek se lenne gond.
-A-a. Nincs szükségem szánalomra. - ráztam a fejem hevesen.
-Értem. Lemegyünk? Niall hagyott neked sütit. - nevetett fel.
-Mily megtisztelő. - kuncogtam.

Sikeresen letébláboltam a lépcsőn majd utam a konyhába vezetett ahol ott ült mindenki. Harry engem kikerülve leült a többiekhez és biztatóan rám mosolygott. Hihetetlen hálás vagyok neki amiért titokban tartja ezt az egészet.
-Sütihercegnő! - csillantak fel Niall szemei, tányérral a kezében odaszaladt hozzám és átnyújtotta.
-Köszi. - ültem a társasághoz és nekiláttam az édességnek.
-Jól vagy? - kérdezte Danielle kedvesen.
-Sokkal. - mondtam két falat között.
-Nálad ez szokványos? - nézett rém Zayn, elég flegmán kérdezte ezért ki is rázott a hideg, ha belegondolok lehet, hogy már ő is...
-Mint mondtam az izgulás miatt történt. - szólt közbe Luna. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szám majd a tényért elmosogattam.
-Hol lesz a próba? - fordultam a többiek felé.
-Megmutatom! - pattant fel Louis, megragadta a csuklóm, végig húzott az egész folyosón és rábökött az utolsó ajtóra. Hát, ha minden igaz kemény negyed óra múlva neki is kezdünk az egésznek, a gondolat miszerint a többiekkel itt fogok táncolni végig futott rajtam az izgalom.

Sziasztok!
Tudom elég unalmas és rövid lett a rész, de eléggé rossz hangulatom van szóval most csak ennyi telt ki tőlem. A következővel igyekszek jobban teljesíteni :/
Azért remélem nektek tetszett. :)
XxHo~Pe.

02. - The One Direction House

Sziasztok! 
Tudom eddig nem írtam ilyen előszót, de csak megszerettem volna köszönni az oldalmegjelenítést, a pipákat plusz az 3 feliratkozót  <3 Jajj fánkocskáim, de boldog vagyok :3 Fánkocskáim :D Bocsi a becenévadás rám ragadt :D
És még valami, a szereplők bővültek négy új személlyel. :)
Na jó nagyon nem akarom tovább húzni. :)
Következő rész... hmm talán csütörtök, legkésőbb hétvégén.
Jó olvasást! <3
Xoxo Ho~Pe. 

Idegesen doboltam a lábammal miközben a fiúk jót szórakoztak azon, hogy húzták az agyunkat. Már vagy negyed órája, hogy "társalognak".
-Srácok szerintem ne húzzuk egymás idejét. - fújtattam.
-Amúgy már megbeszéltük! - dőlt hátra elégedetten a göndörke.
-Szóval... - húzta el az "ó" betűt azt hiszem Liam, csak fél füllel voltam ott mikor egymást nyúzták megbeszélés közben -Bent vagytok a táncos csapatban!
-Ko...komolyan? - motyogtam teljesen megsemmisülve.
-Aha. Eddig talán ez volt a legjobb. - vont vállat a szőke -Volt akik sztriptízeltek. - rázta ki a hideg.
-Gratulálunk! - pattantak fel majd végig öleltek minket és bemutatkoztak. Bár semmi jelét nem mutattam, de borzasztó boldog voltam.
-Mikor tudtok jönni? - kérdezte Zayn.
-Hová? - vonta fel fél szemöldökét Luna.
-Hát hozzánk, pár hét múlva kezdődik a turné. - jelentette ki, mintha az időjárásról hadovált volna.
-Hogy hozzátok? - értetlenkedtem.
-Butus kislányok! Hát a táncosok velünk laknak és a próbateremben szoktunk próbálni. - ölelt át minket Harry.
-Bejárni nem lehetne? - vettem le vállamról kezét.
-Mert?
-Tudjátok Jade... - kezdte Luna, de befogtam a száját.
-Azt akarja mondani, hogy majd délután átpakolunk, ha úgy nektek jó. - villantottam egy ezerwattos mosolyt.
-Persze. Akkor majd délután! - kacsintott Louis.
Kilépve a szobából hatalmas sóhaj hagyta el a szánkat majd egymásra mosolyogva sikításban törtünk ki.
-Bent vagyunk! Bent vagyunk! - ugrált Luna hangosan kiabálva.
-Bent bizony! - nevettem. Kifelé menet megtárgyaltuk, hogy milyen szuper lesz majd táncolni és fellépni.
-Amúgy miért fogtad be a szám amikor el akartam mondani, hogy... azt? - vizslatott szomorúan.
-Mert... titokban kell tartanunk. Ha megtudják lehet kitesznek. - hajtottam le a fejem és tudom önző dolog, hisz bármikor meghalhatok és elég kínos lenne, ha pont náluk történne velem valami. De most... most már késő és bent vagyunk, akarok táncolni.
-Kinéznéd belőlük? - állított meg Lu -Olyan barátságosak és egyébként meg ők az a banda akikről nap, mint nap álmodoztam neked!
-A One Direction?
-Aha. Ők viccesek és jó fejek, ha tudnák, hogy a bakancslistádon van ez biztos bent tartanának. - mondta, de mikor leesett neki mit is mondott a szája elé kapta a kezét -Ne haragudj!
-Semmi baj. - mosolyodtam el keservesen. Szíven ütött, de nagyon. Mert igen rajta van a bakancslistámon. Na, de, ha megtudnák? Akkor szánalomból azt mondanák "jól van kislány maradj, úgy is meghalsz!" és megveregetnék a vállam? Nincs szükségem szánalomra, csak azért, mert beteg vagyok. Meg azért is esett rosszul, hogy közölte velem "bakancslistás vagyok" mintha esélytelen lennék az életre.
-Megfogsz gyógyulni! - suttogta.
-Ahogy te mondod. - nyeltem le a könnyeim. Tudom elég érzékeny vagyok, de szerettem volna szerelmes lenni, családot gyarapítani, gyerekeket, látni ahogy felnőnek, forró csókkal ébreszteni a férjem majd üdvözölni, ha hazatér a munkából, de ez mind lehetetlen, mert meghalok.

-Waaa! - kiáltott fel anya majd a nyakunkba ugrott -Gratulálok!
-Köszi. - motyogtam. Elég ramaty hangulatom volt.
-Mi történt? - kérdezte apa, ő ezek szerint észre vette, hogy van valami.
-Egy hét múlva turné ezért most oda kéne költöznünk a srácokhoz. - mondta el helyettem Luna -Gondolom éjjel, nappal gyakorolnánk. - vont vállat.
-Álljunk csak meg! - engedett el minket anya -Hogy a lányom öt idegen fiúval lakjon együtt?
-Ott lesznek a többi táncosok is. - jelentettem ki nyugodtan mielőtt anya ronthatott volna a hangulatomon.
-Janet. - szállt be apa is a "buliba", előre félek.
-Akkor is! - háborodott fel anya és azt hiszem jogosan -Én csak féltem.
-Menjetek lányok majd mi ezt megbeszéljük! - intett apa az emelet felé. Egy szó nélkül indultunk meg az emelet felé mikor én megtorpantam a fal mellett.
-Menj csak! - bólintottam mosolyogva Luna-nak.
-Mit csinálsz? - jött mellém és szorosan a falhoz bújtunk.
-Shh! - tettem mutatóujjam szám elél.
-Janet! Ez Jade minden álma sikerült is neki, most miért akadályoznánk meg ebben?! - emelte fel hangját apa. Nem szeretem amikor miattam veszekednek.
-William te is tudod, hogy a lányunk halálos beteg! Mi van, ha a kölykök nyakán fog meghalni és mi ott se lehettünk mellette?! - tört ki zokogásba anyukám. Szívszorító érzés volt látni ahogy apám átöleli és nyugtatásképp a hátát simogatja.
-Janet... - sóhajtott ismét apa, megtört, rekedtes hangján -Ne légy önző! Azt nézd, Jade-nek mi jó!
-Igazad van. - szipogott anya -Elmehet.
Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel Luna-val. Akkor már semmi sem állhat az álmom és közém csak a halál, ami remélem még ráér. Mosolyogva tisztáztam legbelül, hogy most valami az én javamra sült ki jól.

Bár a lelkiismeret furdalás, miszerint itt hagyom a szüleimet végig fog kísérni. Lu-val gyors felszaladtunk az emeletre, mintha lent se lettünk volna.
-Bocsi! - nyitott be anya mosollyal az arcán és nagyon jó tudom, hogy ez csak egy állmosoly -Úgy döntöttük elmehettek.
-Köszönöm. - suttogtam.
-Ó drágám bármit azért, hogy te boldog legyél!- jött oda majd ölelésébe zárt.
-Én addig megyek és összepakolok. - sietett ki Lu.
-Ígérd meg, hogy vigyázol magadra! - tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Ígérem. - bólintottam. Kis időre elhallgattam, mert úgy éreztem tartozom egy bocsánatkéréssel -Anya?
-Tessék? - szólalt meg lágy hangon.
-Sajnálom. - hajtottam le a fejem -Sajnálom, hogy itt hagylak, de ez egy soha vissza nem térő alkalom. Sajnálom, hogy meg fogok halni.
-Jade. - rázta fejét anya -Én örülök annak, ha boldog vagy és, ha te táncosként leszel boldog elfogadom. És hidd el megfogsz gyógyulni, apáddal rajta vagyunk, hogy megkeressük neked a legjobb orvosokat.
-Szeretlek anya! - borultam ölelésébe újra. Hiányozni fog a támogató ölelése, a biztatása és a szeretete. De már felnőtt vagyok muszáj lesz a saját utamat járnom így halálom előtt.

Apa vitt el minket kocsival, mivel mi még eléggé járatlanok vagyunk itt Londonban. Anyával elég nehéz volt a búcsú, de el kell fogadnom nekem is és neki is, hogy így alakultak a dolgok. Hihetetlen mennyire elbűvölő a város, mindig sikerül elbambulnom. Az égen most ott mosolygott a nap és lágy, gyenge sugaraival simogatta az emberek fehér bőrét. Annyira szerettem volna én is egészséges lenni, élvezni az életet, s őszintén? Annyira bulizhatnékom van, de a májamra ugye szigorúan tilos piálnom. Szerettem volna ugyan olyan lehetőségekkel élni, mint mások.
-Föld hívja Jade-t! - lengette szemem előtt kezét Lu.
-Mi? - kaptam rá a tekintetem.
-Itt vagyunk! - mutatott a hatalmas házra. Szemem-szám nyitva maradt. Rettenetesen gyönyörű emeletes ház, nagy udvarral és medencével. 
-Jók legyetek! - ölelt meg apa.
-Köszi mindent! - öleltem meg szorosan majd kapott két puszit az arcára. A kocsi után néztem ami a sarkon el is fordult, innen már nincs visszaút. Jól van. Menni fog.
-Sziasztok csajok! - jött elénk Harry egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Szia! - mondtuk egyszerre, mire nevetésben törtünk ki.
-Ijesztő! - reagált le minket.
-Van ilyen. - vontam vállat.
-Már vártunk titeket! - vigyorgott -Adjátok a csomagokat! - nyúlt a táskáinkért.
-Bírok vele, de azért köszi. - villantottam egy barátságos mosolyt.
-Rendben, megmutatom a szobátokat. - biccentett a fejével a ház felé. Az előszobába levettük a cipőnket majd megindultunk a nappaliba.
-Bukjatok le! - mondta Harry.
-Mi? - néztem rá furcsán, de lehúzott Luna-val együtt. Golflabda méretű szemekkel néztem a falba fúródott villára.
-Louis most mondom utoljára add ide azt a rühes sütit! - hallottam az ír fiú hangját.
-És mi lesz, ha megeszem? - jött rá a válasz kérdés formában.
-Akkor kiszedem belőled a beleiddel együtt! - üvöltötte Niall harciasan.
-Bájos! - nézett kétségbeesetten Luna Harry-re.
-Srácok! Most az utolsó süti miatt tervezitek a harmadik világháborút?! - kiáltott Harry miközben elkezdett kúszni befelé, s mi követtük.
-Csak Louis és Niall. - biccentett Zayn a két verekedő srácra.
-Ahj! Ez az enyém! - tépte ki kezeik közül a csoki sütit Liam és gyors megette. A két srác megdermedve nézte a fiút aki jóízűen elfogyasztotta az édességet.
-Te! Te! Te megetted Niallerinát! - ugrott rá Niall.
-Louisiana volt! - csatlakozott Louis is és így lett élőadásban pankráció.
-Istenem! - rázta a fejét rosszallóan egy lány akit eddig észre se vettem. Hosszú göndör haja volt ami vállára omlott, öltözéke igen kifinomult és divatos, szintúgy a mellette álló lány, de ő hosszú hullámos hajjal rendelkezett amit egy lófarokba kötött össze.
-Gyere! - nyújtotta kezét Zayn és észre se vettem, hogy már csak én hasalok földön. Elfogadtam segítséget nyújtó kezét és elmotyogtam valami "köszönöm" félét.
-Nyugi megszokod! - intett a fiúk felé.
-Ez biztos? - horkantottam.
-Aha. De egyébként pár nap múlva te is ilyen leszel. A hülyeség nálunk fertőző! - mosolygott rám féloldalasan. Ilyen szép mosolyt! Várjunk! Mi? Letagadom saját magam...
-Azt látom! - kuncogtam miközben figyeltem ahogy a két lány próbálja elráncigálni egymástól a fiúkat.
-Jade ugye? - kérdezte.
-Igen. - néztem csokoládébarna íriszeibe.
-Szép név. - bókolt. Vagy azt hiszem ez bók akart lenne, nemde?
-A Zayn is helyes. - viszonoztam gesztusát, habár tényleg így vélekedtem a Zayn névről. Ritkán hallottam a nevet így annál is különlegesebb, mert most már van Zayn nevű ismerősöm. Vissza nézve a kupacra ahol már Harry és Luna (?) is plusz a két lány is fetrengett elszóltam magam.
-Csinálhatunk még sütit! - hangom bátortalan volt, remegéssel megfűszerezve ám mégis minden szempár rám szegeződött.
-Komolyan gondolod? - termett mellettem Niall.
-Hát persze. - mondtam azzal már el is tűnt a konyhában.
-Mire vállalkoztál csajszi! - jött oda nevetve hozzám a göndör hajú lány.
-Jó muri lesz! - álltam hozzá pozitívan.
-Amúgy Danielle. - ölelt át, közvetlensége meglepett, de viszonoztam.
-Jade.
-Eleanor. - intett barátságosan a lány aki átölelte Louis-t. Áhh szóval ők egy pár. Nagyon aranyosak. Louis nyomott barátnője homlokára egy csókot, s pajkossággal belefújt a nyakába amit a lány sikítva díjazott.
-Jade. - ismételtem meg a nevem.
-Hol vagy már? - jelent meg újra a szöszi -Gyere! Sütit akarok! - rángatott magával a többiek pedig nevetve követtek minket.

01. - London and the dance rehearsal

*2 hét múlva London*
Olyan hihetetlen, hogy most London repterén állunk én, a családom és Luna. Én egy liverpooli lány aki a halál szakadékán táncol és most valóra válthatja egy álmát. Anyáék vettek egy házat a  megspórolt pénzünkből. A kocsiban ülve ragyogó szemekkel mértem fel a várost, egyszerűen fantasztikus. A London Eye lenyűgöző, a Temze gyönyörű, s az időjárás is épp megfelelő. A nap halványan sütöget ki az osztriga szürke színű felhők mögül. Valódi álom. Egy se nem túl nagy se nem túl kicsi ház előtt álltunk meg. Kívülről halványsárga színű volt, hatalmas ablakokkal ami a kertre nézett rá. Izgatottan pattantunk ki a kocsiból és rohantunk a bejárat elé, de még mielőtt kinyithattuk volna odakiáltott apa:
-Kulcs! - lengette meg az előbb említett tárgyat a kezében, mire a homlokunkra csaptunk. Mikor apa végre kinyitotta az ajtót én, Luna és anya azonnal berohantunk feltérképezni a házat. A falak többsége bézs, halványbarna esetleg, barackszínűek voltak.

Az újdonsült szobámban rendezkedtem be, miközben a kinti borongós időjárást figyeltem. Mosoly kúszott az arcomra a gondolattól, miszerint itt vagyok és, hogy azt csinálhatom majd amit mindig is akartam. Kedvem a tetőfokot verdeste, s örömömben majd kiugrottam a bőrömből. A madarak kint vidáman csicseregtek ezzel egy kis muzsikát játszva nekem. A ruháimat pakoltam épp mikor kopogtattak az ajtómon.
-Szabad! - kiáltottam ki.
-Bocsi, hogy zavarlak. - ugrált be Luna. Igen, megszoktam már így egyáltalán nem furcsálltam a jókedvét.
-Te soha! - ráztam a fejem -Miben segíthetek? Ha segíthetek?
-Ja semmi, csak akartam mondani, hogy holnap délután lesz a jelentkezés és addigra ki kéne találni valami koreográfiát. - gondolkozott el.
-Öhm, oké, rendben, ha bepakoltam kezdhetjük. - bólintottam.
-Okés, addig is hagylak. - szökdécselt ki. Szívem hevesebben kezdett verni amint átgondoltam a hallottakat. Nyilván meg kell mutatnunk mit tudunk és én félek. Sőt, mii több izgulok és erre a görcsös érzésre gyomrom elkezd fel-le liftezni. Ha nem sikerül akkor lőttek mindennek, túl görcsösen kapaszkodok az álmomba, de úgy érzem mielőtt távozok a Föld nevezetű bolygóról és a túlvilágra kerülök muszáj megvalósítanom. Amint végeztem a pakolással leszaladtam a földszintre azon belül a nappaliba ahol megpillantottam a kék hajú barátnőmet amint gyakorol.
-Itt vagyok! - kurjantottam, mire ugrott egyet ijedtében -Bocsi! - emeltem védekezően a kezem magam elé miközben jóízűen kacagtam egyet.
-Haha, de vicces vagy. - morogta.
-Most hisztibe kezdesz amiért megijesztettelek vagy esetleg hozzákezdünk? - kérdeztem mosolyogva.
-Gyere! - intett kezével majd elkezdtük begyakorolni a mozdulatokat.
-Melyik zenére fogunk táncolni? - érdeklődtem kíváncsian.
-Mit szólsz Rihanna Where have you been című számához?
-Hát... - húztam el a szám. Tény, hogy nem rajongok Rihanna-ért, de legyen. -Jó lesz. - sóhajtottam.
-Oké! Akkor kapcsoljuk össze a lépéseket. - tapsolt kettőt -Egy, két, há és...

Jó két órával később izzadtan huppantunk le a kanapéra.
-Fuh... elfáradtam. - legyezte magán Luna.
-Én is! Innom kell! - hajtottam hátra a fejem.
-Helló lányok, hát ti? - nézett felváltva ránk apa.
-Gyakoroltunk. - felelt helyettem Lu.
-Oh értem! Akkor bizonyára kijár nektek a limonádé amit Janet csinált. - mutatott a konyha felé. Luna-val egymásra kapva a tekintetünket rohantunk be anyához, hogy felfrissüljünk isteni limonádéjától.
-Mi van lányok?! - nevetett fel anya miközben egyszerre kaptunk a frissítőért. Miután kiszolgáltuk magunkat, gyorsan húztuk le a hideg folyadékot ami most igazán jól esett, felsóhajtva adtam anya tudtára, hogy életmentő.
-Hű! Ez nagyon finom. - törölte meg homlokát Lu.
-Örülök, hogy ízlik! - simított végig vállán anya. Luna mindig is olyan volt, mintha az édes testvérem lett volna és a szüleimnek, mint az édes lánya. Estefelé lejtett az idő így gondoltuk kiülünk egy kicsit az udvarra beszélgetni. A hűvös szellő lágyan belecsípett orcámba, a nap már ment le ezzel sötétséget hagyva maga után. Szemmel körbekémleltem a helyet és tisztáztam magammal, hogy ez egy barátságos hely.
-Na és izgultok? - érdeklődött apa, mire mindketten bólintottunk.
-Egy icipicit. - mutatta Lu.
-Én eléggé. - haraptam be alsó ajkam.
-Biztos sikerülni fog. - biztatott minket anya -Nálatok jobb táncosok nincsenek is.
-Jó vicc! - legyintettem.
-Önbizalom Jade. - bökött meg apa.
-Ha te mondod! - kuncogtam -Én bemegyek lefeküdni, elég fáradt vagyok. - motyogtam. Igen amióta beteg vagyok elég fáradékony vagyok, de hát a rák magába szívja minden energiám míg végül fel nem fal.
-Nyugodtan. Szép álmokat. - bólintott anya kedvesen.
-Nektek is. Sziasztok! - intettem. Fent a szobám mellett lévőfürdőszobába táncikáltam majd lehámoztam magamról a ruhám és a szennyesbe dobtam, a zuhanyzókabinba lépve magamra engedtem a meleg vizet ami minden gondot elűzött testemből, így sikerült izmaimnak ellazulnia. Mikor végeztem belebújtam a "Hey! I love you!" feliratú pólómba majd ágyba bújtam.
A tengerparton sétáltam, talpamat kissé égette a homok, de élveztem. Élveztem ezt a természetes érzést a tenger adta hullámokat, s a tiszta levegőt. 
-Halihó! Jade! - hallottam az apró csilingelő hangot, de akármennyire is kerestem nem találtam a forrását -Itt vagyok lent!
Oh! Szóval lentről jön. Szemem a földre irányítottam és megláttam egy apró rákocskát, megdörzsöltem a szemem és megkérdeztem:
-Te szóltál? 
-Bizony, bizony! - szólalt meg újra -Azt hiszed elmenekülhetsz a neked szánt sorsodtól?
-Mi? - értetlenkedtem.
-Jól hallottad. Jade nincs menekvés. A mosoly az arcodon miközben a környezeted bámulod a reményt sugározza, de az számodra nincs. 
-Mi..mimiért mondod ezt? - csuklott el a hangom, mert tudtam jól miről van szó.  
-Hogy tisztában légy vele, hogy felkészülj. - hangjából sugárzott a gúny.
-Csak elakarsz bizonytalanítani! - csattantam fel.
-Buta vagy leányka. Nagyon buta. - mondta rosszallóan. 
-Van esély igen is van! - kiáltottam rá.
-Nincs! - kiáltott rám vissza, de nem hagytam ennyibe, erőset dobbantottam a lábammal és rásziszegtem az utolsó nekiszánt mondatom:
-Legyőzlek!
Azzal eltűnt.

-Jade most már fel kellene kelned! - ugrált rajtam valaki, s a hangalapján úgy véltem Luna volt az. Lassan nyitottam ki a szemem, de a hirtelen fényre vissza is csuktam és morogtam egyet.
-Héé! Gyerünk! - nyúzott.
-Oké, oké! - nyöszörögtem majd eszembe jutott az álmom -Luna?
-Igen? - kérdezte kedvesen.
-Legyőztem. - suttogtam halkan.
-Uhm...Mit? - kérdezte miközben felültem.
-A rákot!
-Ó. - látszott, hogy belegondol miről is beszélek majd mosolyogva megölelt -Úgy lesz!
-Úgy lesz. - öleltem szorosabban.
-Na, de menj öltözz fel! - pattant fel -Már délután egy óra!
-Hányra kell menni?
-Három. - vont vállat.
-Három! Miért hagytál eddig aludni? - ugrottam fel azonnal, viszont megszédültem. Próbáltam a legkisebb jelét mutatni, de Lu észrevette.
-Baj van?
-Dehogy is! - füllentettem -Csak elgondolkoztam. - mentem be a fürdőszobába a kezembe akadt szettel.

A jelentkezés avagy mutasd meg mit tudsz próba a stúdióban volt. Anya szállított el minket kocsival. Remegő végtagokkal szálltam ki a járműből és indultam meg Luna-val befelé.
-Hmm! Érzed a siker illatát? - szippantott a levegőbe optimistán.
-A bűzét. - fintorogtam a hatalmas épületet bámulva.
-Jade! - torpant meg befelé menet Lu -Menni fog! Érted? Itt állunk pár méterre az álmunktól, ne futamodj meg! - nézett rám szomorkásan és megesett rajta a szívem. Igaza van. Muszáj megtennem érte és értem, a közös álmunkért.  A stúdióba lépve a portán eligazítást kértünk amit meg is kaptunk, nehézkesen, de eljutottunk. Hármat kopogtattam az ajtón, mire jött egy hanyag "igen" válasz. Nagy levegőt véve nyitottam be a szobába és meghűlt bennem a vér. Öt srác ült egy-egy puffba és mosolyogva minket vizsgáltak.
-Sziasztok! - intett bátran Luna.
-Hali! - húztam össze magam, remegő hangom hallatán a fiúk egymásra néztek.
-Sziasztok! A tánc miatt jöttetek? - érdeklődött az egyik rövid hajú kedvesen, mire sután bólintottunk egyet.
-Akkor hajrá! - kacsintott a göndör hajú. Belül hőhullámok futottak át rajtam, tenyerem izzadt, s mellkasom majd ki szakadt. Beálltunk majd Lu elindította a zenét. Bátortalanul kezdem el a koreográfiánkat. 
A zenére kissé kikapcsoltam és csukott szemmel élveztem azt amit csinálok, testem átérezte a dalütemét és tánc közbe megengedtem magamnak egy szelíd mosolyt is. A végén beálltunk majd kifújtuk a levegőnket. Izgatottan néztünk a fiúkra akik egymás közt elartikulálták véleményüket, hogy még véletlenül se halljuk.

00. - Follow you're dreams

~Jade Anderson~
A fény erős hatására szemem összeszorult. Egy fehér szobában voltam és egy ágyon feküdtem. A gép mellettem csipogott, szívverésem ütemét jelezvén. 
-Jó napot! - sétált be az orvos. 
-Mi folyik itt? - néztem körbe rémülten.
-Nyugodjon meg! - mosolygott rám kedvesen az orvos -Hamarosan megműtjük. 
-Doktor úr! - kezdtem volna ellenkezni, de megjelent a többi orvos és lefogtak -Kérem ne! - kiabáltam, de valamit belém nyomtak amitől elálmosodtam. Pilláim piheként csukódtak le éjszakát lehelve szemeimre. Láttam magam kívülről amint betolnak a műtőbe és nekilátnak a dolguknak. Már vagy több órája műtöttek mikor komplikációk léptek fel. Küzdöttek az életemért, de egyszer csak kileheltem magamból az életet és hiába próbáltak újra éleszteni, hiába. Makacsul ragaszkodtam az állapotomhoz. Aztán láttam amint közlik a szüleimmel, hogy meghaltam és ők idegösszeomlást kapnak, s elnyeli őket a föld.
Hangos sikoly hagyja el a szám miközben felülök az ágyamba rémálom adta rossz élményektől. Izzadt testemre tapadt a pizsamám, hajam kócosan arcomba hullott. Szívem hevesen vert, félő kiugrik a helyéről. Ajtóm kicsapódott és megjelent rémült anyukám arca.
-Csak egy rémálom! - sietett mellém és szorosan karjaiba zárt. A zokogás azonnal fel is tört belőlem.
-Anya! Ez a valóság! - motyogtam fájdalmasan a felsőjébe.
-Megint azt álmodtad, hogy... - be se tudta fejezni, mert közbe vágtam.
-Igen. Meghaltam. - toltam el magamtól, hogy szemébe tudjak nézni -Ti pedig belebetegedtetek a gyászba! - tört fel belőlem megint a sírás.
-Kicsim. - simította kezét könnyektől áztatott arcomra -Meg fogsz gyógyulni. Mi mindent megteszünk apáddal. - simította félre hosszú, csapzott barna hajam arcomból.
-És mi lesz, ha..?
-Nincs ha! Meggyógyulsz. - szökött könny a szemébe és tudtam csak azért mondja, hogy megnyugodjak. Meg fogok halni. Ez az én sorsom. Kiskoromban diagnosztizáltak a májamban rákot. Talán egy műtét megmenthetne, de az sok kockázattal jár. Túl sok esélye nincs, hogy túléljem. Átestem már számos vizsgálaton, kezelésen, olyan voltam, mint egy kísérleti majom.

Gyors reggeli tusolás után, felöltöztem aznapi ruhámba majd bevettem a gyógyszereimet. Sminket sosem kentem magamra, megvoltam nélküle eddig is, ezután is megleszek. Halk léptekkel vágtattam le a lépcsőn be a konyhába egy nagy cuppanós puszit nyomva apukám arcára.
-Jó reggelt Jade! - mosolyodott el kedvesen.
-Neked is apu! - másztam bele a hűtőbe tej után kutatva amit sikeresen meg is találtam. A szekrényből elővettem a müzlit majd a kettőt összevarázsolva megszületett a reggelim amit az asztalnál jóízűen el is fogyasztottam.
-Luna nem sokára itt lesz. - érintette meg anya a vállam.
-Ohh. Oké. - bólintottam.
-Jade, beszélhetnénk? - kérdezte apa mikor látta, hogy gyorsabban kezdtem magamba tömni a reggelimet.
-Persze. - mondtam két falat között, de semmitmondó arcuk láttán megijedtem -Baj van?
-Nincs vagyis... Okkal jön Luna, egy nagy lehetőséget kínálva neked. - sóhajtott apa -És szeretném, ha élnél a lehetőséggel hiszen mindig is ez volt az álmod.
-Hogy értve? - cikázott tekintetem kettejük közt és a kétségbeesés úrrá lett felettem.
-Mindig is táncos akartál lenni és most itt a nagy alkalom. - jelentette be apa ünnepélyesen. Szavam megakadt a torkomon, szívem kihagyott egy ütemet és testem átjárta a melegség -Vagy is nem itt, hanem Londonban.
-London?! - kerekedett ki a szemem -Az orvosom...
-El fog engedni. Megbeszéltük vele. - vigyorgott anya -Londonban is vannak orvosok és talán jobban felkészültebbek is az ilyenekre.
Régi álmom volt már, hogy táncos lehessek és ebben betegségem se akadályozott meg. Mindig volt valami kötelék köztem és a zene között.
-Ko..kokomolyan? - mekegtem. Olyan nehéz volt felfognom amit mondanak, de kérdésem választalanul maradt, hiszen épp kopogtak.
-Nyitom! - pattant fel azonnal anya. A levakarhatatlan mosoly ott ült az arcomon mikor Luna belépett a konyhába.
-Jó napot William! - köszöntötte apát majd felém fordult -Neked meg jó évágyat!
-Már megvolt! - helyeztem a tányért a mosogatóba.
-Most kimegyünk, nyugodtan lehet sikítozni meg minden. - kacsintott apa, s azzal kiment anyával.
-Tudod? - húzódott sejtelmes mosolyra kék hajú barátnőm szája.
-Ühüm. - bólintottam izgatottan.
-Táncosok leszünk! - kezdett ujjongni miközben nyakamba borult, nevetve öleltem vissza -Turnékon lépünk fel hatalmas közönség előtt! - ragyogott fel szeme.
-Világosíts fel kérlek! - méregettem furán, mert komolyan nem értettem miről beszél.
-A világ leghíresebb fiúbandájának a táncosai leszünk! - sikongott.
-Hohó! Álljunk meg! - vágtam közbe ünneprontó módon -Turné? A világ leghíresebb fiúbandája? - ráztam a fejem.
-Igen. - bólogatott hevesen.
-Én erre nem vagyok felkészülve. - biggyesztettem le ajkaimat. Amilyen boldog voltam most olyannyira szomorú. Én képtelen vagyok úgy mások elé állni, ráadásul turné?
-Jade! - fogott meg vállamnál fogva Luna -Mindig is erre vártunk! Itt a lehetőség csak bátornak kell lennünk! - rángatott.
-Nem is tudom... - haraptam be alsó ajkam.
-Kövesd az álmaidat! Ha boldog lehetsz miért akadályozod meg magad benne?
-Hát...Talán egy próbát megér. - hangsúlyoztam ki a "talán" szót.

Sziasztok! 
Tudom elég rövid lett a rész, de ezt amolyan bevezető akart lenni a mi főszereplőnk életébe. :)
Kérlek titeket akinek tetszett pipáljon vagy komizzon. :3 
A következő rész nem tudom mikorra várható, de igyekszek minél előbb jelentkezni. :)
Xoxo Ho~Pe <3