Szünet avagy itt lenne a vég? Fontos!

Sziasztok! Nem tudom kinek mennyire keltette fel az érdeklődését a cím. Elég árulkodó, de kifejteném bővebben. Nos az elmúlt időben elég sok tanulni valóm van, a családi problémák mellett időm is kevés. Bármennyire is nehéz nem tudom folytatni. Meggondolatlanul kezdtem bele, de élveztem minden egyes percét amikor írhattam, csak hát ez így nem megy. Nagyon szeretném, de nem. Nem tudom mennyi időre vonulok vissza, talán örökre. Viszont még lehet, hogy jelentkezni fogok, mert hát van egy rész amit félbehagytam, de megvan. Bármikor újra felbukkanhatok, de ez most nem megy. Sajnálom. Elmondhatatlanul sajnálom. Tehát a blog szüneteltet.
XxHo~Pe.

04. - 'I come back'

-Egy, két, há' és - tapsolt kettőt a koreográfus. Már vagy most táncoljuk végig az egészet harmadszor, viszont én ennek csak örülök. Egyébként még nem igazán hallottam a fiúktól bármilyen számot is, de szerintem fantasztikusak. A zene átjárja a testem és az Up all night ütemére mozdulok a többi táncossal együtt. A zene megáll és szomorúan jegyzem meg magamnak, hogy ennyi volt mára. Izzadtan huppanok le a padlóra és kortyolgatok hűsítő üdítőmből. A hideg most igazán jól esik, mert bár élvezem azért elég fárasztó. Kissé elfáradtam, szemeim ólomsúlyúnak érzem, de ez van, ha beteg vagyok, mert ez a fáradékonysággal is jár. Mondjuk semmi pénzért, sem cserélnék most senkivel.
-Kikészültél? - ült le mellém mosolyogva az egyik táncos srác.
-Kicsit, de nagyon élveztem. - viszonoztam gesztusát.
-Azt láttam! - nevetett.
-Ohh! - hajtottam le a fejem zavartan -Ciki voltam?
-Dehogy is! - legyintett nevetve -Inkább aranyos.
-Ugyan! - nevettem kínosan.
-Komolyan! - vakargatta tarkóját. 
-Amúgy Jade vagyok! - nyújtottam a kezem.
-Jaj bocs! Én Marcus. - fogott velem kezet.
-Marcus! - kiáltott hozzánk Harry a terem másik végéből -Ne csajozz már! - szaladt felénk. Felvont szemöldökkel figyeltem ahogy becsúszik mellém majd félkézzel átölel.
-Ó! Ti együtt? - kérdezte zavartan.
-Dehogyis! - söpörtem le a kezét vállamról.
-Még! - emelte fel a mutatóujját Harry, mire ijedten ránéztem -Csak szívatlak! - bökte meg a vállam. Arcom kezeimbe temettem ugyanis ez egy kicsit kellemetlen volt, kicsit? Eléggé.  Pár másodperc múlva az ajtó kicsapódott és egy szőke hajú lány jelent meg.
-De jó! - pöffentett Harry.
-Miért? Ki ő? - kérdeztük egyszerre Marcus-sal.
-Zayn barátnője. - sóhajtott -Mindjárt kezdi a műsort! - mutatott a lány felé aki Zayn felé robogott könnyes szemekkel.
-Szerintem Zayn tett valamit amiért sír. - húztam el a szám, mert igen megsajnáltam.
-Jó! Zayn nem matyóhímzés a csajok terén, de Perrie maga az ördög, kedves lány lenne, de... - kontrázott a göndör és igazán nem tudtam mire vélni.
-De? - értetlenkedett Marcus.
-Hagyjuk. - kelt fel Harry majd közelebb ment. Semmit sem hallottam a beszélgetésből, de a lány sírva rogyott össze Zayn előtt. Idegesen pattantam fel és siettem a társasághoz.
-Jade! - rohant utána Marcus -Mit akarsz?
-Majd meglátod! - löktem arrébb pár táncos és megálltam a két "főszereplő" előtt. Mivel nem akartam balhézni ezért inkább félretéve eredeti tervem lehajoltam a lányhoz és kedvesen így szóltam:
-Mi a baj?
Könnyektől csillogó tekintetét rám emelte majd újra zokogásban tört ki. Végig simítottam felkarján nyugtatásképp.
-Gyere! - húztam fel a földről és ő hagyta is.
-Ez most komoly?! - tárta szét a karját Zayn.
-Halál komoly! - néztem hátra majd eltámogattam a lányt a mosdóba.
-Hogy hívnak?
-Perrie. - szipogta.
-És miért sírsz? - próbáltam, hátha elmondja mi bántja. Megnyitotta a csapott majd átmosta arcát hideg vízzel.
-Szeretem! - törölgette még mindig könnyes szemét.
-Össze vesztetek? - tapogatóztam a lehető legóvatosabban.
-Hát, olyan keveset vagyunk együtt és, ha ezt szóvá teszem akkor mindig ideges lesz! - hüppögött és ezt igazán nem tudtam hová tenni. Érthető azért ő még is csak egy barátnő aki szeretetre és gondoskodásra vágyik, de Zayn meg sztár és a sztároknak ilyen az élete.
-Most kezdődik a turné, gondolom ilyenkor kicsit ingerlékenyebb, idegesebb, de biztos, hogy szeret! - mosolyogtam rá biztatóan.
-Nem hiszem! - rázta a fejét.
-Én nem hiszem, tudom!
-Tényleg? - kérdezte remegő hanggal.
-Tényleg. Menj vissza hozzá és próbáljátok megbeszélni! - toltam kifelé az ajtón.
-Köszönöm! - fordult vissza.
-Ugyan! - legyintettem -Nincs mit.
Azzal elszaladt. Fejcsóválva vettem célba a szobám, szükségem van egy kis levegőre, mert úgy érzem megfulladok, egy kis magány.

~Zayn Malik~
Fújtatva rontottam ki a próbateremből. Elegem van! Muszáj elszívnom egy cigit, mert különben felrobbanok! Hirtelen csapódott valaki a mellkasomnak, mire hátrahökkentem.
-Beszélhetnénk? - nézett fel rám Perrie.
-Ha kiakarsz oktatni arról, hogy milyen nagy seggfej vagyok inkább kihagynám! - kerültem ki.
-Én szeretlek! - motyogta.
-Én is szeretlek, de elegem van ezekből a hisztikből. - trappoltam tovább a nyomomban vele.
-Megígérem, hogy többet ilyet soha! Kérlek! - kapott kezem után.
-Rendben! - fordultam felé. Szeretem, tényleg nagyon szeretem, de az ilyen kirohanásait utálom. Ő is énekes még se szoktam neki panaszkodni azért, mert nem tud velem együtt lenni. Ajkai enyémekre találtak és lassan, érzékien válaszoltam is rá. Kezét hajamba vezette, ami nyögést váltott ki belőlem mikor meghúzta. Bársonyos ajkai ragaszkodtak enyéimhez, nyelve táncot járt az enyémmel. Szerelmes vagyok belé ez tény és való, de lesz ebből valaha tényleg szeretet? Már ezerszer megbántam mikor kimondtam neki, hisz túl nagy a szó jelentése és dobálózni vele veszélyes és félő a kapcsolatunk van olyan gyenge, hogy bármelyik pillanatban összeomoljon.
-Holnap reggel miután indulunk elmegyek hozzád! - suttogtam az ajkaira, miután elváltunk.
-Várlak szépfiú! - nyomott gyors puszit az ajkamra, s elsietett. Sóhajtva léptem ki a teraszra, ahol társaságba botlottam. Barna íriszeit rám kapta majd elhúzta a száját.
-Mi az? - vontam fel félig a szemöldököm.
-Várom, hogy rám kiabálj. - vont vállat nemes egyszerűséggel.
-Ezt kinéznéd belőlem? - horkantam fel.
-Ezek után? Szerintem igen! - tárta szét a karját.
-Zavarna, ha rágyújtanék? - tereltem el a témát.
-Igen. - bólintott.
-De itt szoktam... - nyögtem fel, mivel elzavarni még csak eszembe se jutott.
-Miért jó neked? - nézett rám és szemébe valami különöset láttam megcsillanni. A bánatot, a kínt, a fájdalmat.
-Ellazít. - vontam vállat most én.
-És gyilkol! - nevetett fel gúnyosan.
-Tudom...
Fejét megcsóválta és tovább meredt a messziségbe. Haját arcába fújta a szél ezzel eltakarva, a természet nyújtotta csodát. Kissé elidőztem arcán és vonalain, nem sminkel és olyan elbűvölő. Perrie-t fogalmam sincs mikor láttam utoljára smink nélkül.
-Mi az? - kérdezte.
-Semmi. - ráztam a fejem -Mi a bajod? Olyan furcsa vagy... - utaltam a rosszullétére és arra, hogy egyszer ilyen, másszor olyan.
-Kicsit kijöttem levegőzni, mert melegem volt. - mondta. Tudtam, hogy hazudik. Valami más van emögött. Valami több. Elővettem a cigis dobozom majd előhúztam egy szálat.
-Rágyújtasz? - méregetett undorodva.
-Muszáj! - kaptam számba mohón és az öngyújtóért nyúltam.
-Dehogyis! Csak képtelen vagy uralkodni magad felett azon belül pedig nincs akaraterőd! - hagyott ott. Elgondolkodtató amit mond, de akkor is szükségem van a nikotinra. Meggyújtottam a szálat és mélyet szippantottam belőle. Ez az én gyógyszerem. Ami megnyugtat és elfelejtet velem mindent. Szemem lecsuktam és élveztem tovább, ahogy a tüdőm megtelik a káros anyaggal. A mellkasom hasogatott mégis olyan, mintha a magasban szállnék.

~Jade Anderson~
Undorító! Egyszerűen undorító, s felháborító! Én... Vagyok én aki küzdök azért, hogy életben maradhassak és Ő?! Ő cigizik és tönkreteszi saját magát! Gratulálni, csak ezt tudok! Hányan lesznek tüdőrákosak a cigaretta miatt csak azért, mert nem tudnak parancsolni maguknak? Sokan. Rengetegen. Hisztizve robogok az udvarra onnan ki az utcára. Minél messzebb annál jobb, csak szeretnék kicsit megnyugodni és elterelni a gondolataimat a halálról. Zayn-nek még fel is tűnt, hogy valami nincs rendbe, ezentúl óvatosnak kell lennem, bár ez nemigazán rajtam múlik.
-Hé kislány! - csendült fel egy mély hang mögülem, hátra fordultam, de túl gyors volt, túl erős. A világ elsötétült előttem.

A fejem sajog és fáj, végtagjaim alig érzem. Minden sötét körülöttem. Szemem próbálnám kinyitni, de az erős fényre inkább visszacsukom.
-Ébresztő angyalom! - pofozgatott valaki.
-Hol vagyok? - nyöszörögtem. Kezem ki volt kötve ahogy a lábam is így elég kényelmetlen volt.
-Jó helyen! - vicsorgott a képembe egy nagy hústorony. Kétségbeesve néztem körbe, a falak szürkék és kopottak, arról nem beszélve, hogy szerintem már csak Isten tartja ezeket a falakat. 
-Mit akar tőlem? - kezdtem el rángatózni, de ez mit sem ért a túl szoros kötelek ellen.
-Az maradjon az én titkom! - kacsintott, miközben tenyerét végigsimította az arcomon. Kirázott a hideg ettől a rossz érzéstől. Sírni támadt volna kedvem, de azzal hogy jutok előrébb? Mutatóujját végighúzta alsó ajkamon, mire én megharaptam.
-Ribanc! - pofozott fel. Arcom hatalmas területen égett, s a rajta átgördülő könnycsepp se hűtötte le. -Majd még jövök! Jó legyél drága! - nevetett fel ördögien és rám csapta az ajtót. A zokogás pillanatok alatt tört ki belőlem. Most aztán jó nagy pácban vagyok! Ki fog segíteni? Hogy fogok megszökni?  Ki tudja milyen vadállat rabolt el. Szervkereskedőtől a pedofilon keresztül minden eszembe jutott és én egyedül vagyok. Egyedül. Kellett nekem eljönni "otthonról". Kellett nekem önző módon magammal foglalkoznom. Tényleg mostanában eléggé önző vagyok. Egyfolytában siránkozok, hogy meg fogok halni. De most.. ezentúl nem! Élvezem majd az élet minden percét amit kapok, már, ha kijutok innen egyáltalán élve.

Sziasztok drágáim!
Elmondhatatlanul sajnálom, hogy ennyit késtem, de nagyon rákapcsoltam az iskolára és alig volt időm géphez ülni. De nem akarok itt nektek mentegetőzni, hisz tudom, hogy két hete pontosan nem voltam. Remélem tetszett nektek a rész és, hogy nincs harag.
XxHo~Pe <3

03. - ''I know!"

-Niall! Csupa liszt vagy! - nevetett Luna.
-Menj mosakodj meg! - vigyorogtam a fülig lisztes fiúra.
-Addig ne vágjátok fel! - emelte fel a mutatóujját.
-Most raktátok a sütőbe! - forgatta a szemét Danielle az asztalnál.
-Sietek! - szaladt ki.
-Ez őrült! - rázta a fejét Liam.
-Ha kajáról van szó mindig! - nevetett Harry. Pár perc múlva megcsapott a szellő amit Niall okozott.
-Itt is vagyok! - pattant mellém az ír fiú. Megmosolyogtatott szeleburdi természete és ragyogó kék szemei melyek a sütőre tapadtak.
-Gyors volt. - biccentett Zayn.
-Mi lenne, ha kimennénk medencézni míg a süti készül? - dobta fel az ötletet Louis.
Mindenki egy szempillantás alatt tűnt el az emeleten, vállat vonva mentem fel a szobába amit Harry mutatott meg nekem, miközben Luna és Niall tésztát gyúrtak. Mivel inkább kihagynám a pancsolós dolgot ezért a kedvenc fekete rövid ujjú pólóm és a szürke shortomat kaptam magamra. A napszemüvegem kézbe véve siettem le az udvarra ahol már a többiek ott voltak.
-Gyere Jade! - intett Eleanor.
-Most inkább kihagynám. Valakinek a sütire is kell figyelnie! - ültem le a napozószékre. Kényelembe helyeztem magam majd fejem eldöntötte balra így megpillantottam Zaynt.
-Hát te? - kérdeztem.
-Inkább megtartom a tisztes távolságot a vízzel. - mutatott a medencére -És te?
-Süti. - mosolyogtam.
-Niall és a sütije. - rázta a fejét. Erre inkább nem reagáltam, csak élveztem a napsütést. Ahogy a nap lágyan simogatja bőröm, hogy az enyhe szellő belekap hosszú hajamba. Szemem már csak akkor nyitottam ki mikor felkaptak a térdhajlatomnál fogva, s én az illető nyakába kapaszkodtam aki nem más volt, mint Harry.
-Mit csinálsz? - eszméltem fel amint kezdtük megközelíteni a vízzel teli csodát.
-Megfürdetlek. - jelentette ki nyugodtan.
-Tegyél le! - sikítottam -Hallod! Zayn segíts! - kiabáltam az egyetlen személyhez aki még reménnyel töltött el, miszerint száraz maradok. A többiek fellelkesülve biztatták a göndör hajú fiút aki elmosolyodott így megjelentek apró gödröcskéi, vizes hajából csöpögött a víz felhevült testemre.
-Bocsi, de ezt szívesen nézem meg! - kacsintott.
-Esküszöm te se úszod meg! - fenyegettem, de aligha hatotta meg. A "biztonságot" nyújtó karok elengedtek, s én a medencében landoltam ami forró testemnek igencsak hideg volt. Felúsztam és dühös tekintettel pásztáztam a nevető társaságot, de én se bírtam sokáig, elnevettem magam.
-Jó volt? - úszott mellém Luna.
-Jobb lett volna, ha én oldom meg magamnak a bejövetelt. - mosolyogtam, s kiúsztam a medence széléhez és kiültem.
-Bocsi, de ezt muszáj volt! - paskolta meg a vállam Harry majd bevetette magát a többiek közé. Vacogva karoltam át a térdem, hiába sütött a nap, elég kellemetlen. A fekete pólóm rám tapadt, s hajam körbe fonta az arcom
-Tessék! - takart a hátamra Zayn egy törülközőt. Bosszúból megragadtam a kezét és megrántottam ami miatt a vízbe esett.
-Köszi. - álltam fel és megcéloztam a házat azon belül is a konyhát, hogy megnézzem az édességet.
-Haha! - szólt utánam.

Kivettem a sütit aminek nem sok kellett, hogy négerre süljön, a tepsit a mosogató mellé helyeztem, s kinyitottam az ablakot hadd hűljön az anyukám receptje által készült finomság. Hirtelen a fejemhez kaptam majd meg is szédültem így neki estem a konyhapultnak. Szemem összeszorítottam és mély levegőt vettem.
-Hé! Jade minden oké? - sietett mellém aggódva Zayn.
-Aha! - mosolyogtam rá ami szerintem inkább volt vicsorgás, mint mosoly.

-Nekem másképp esett le! - kapott értem mikor megrogytak a lábaim. Vizes, csupasz mellkasához szorított, s úgy célozta meg az emeletet.
-Jól vagyok tényleg! - nyugtattam bár hangom erőtlen volt. Miért történik ez velem? Komolyan pont most kellett rám jönnie ennek a szarnak. A hányinger elkapott, gyomrom bukfencezett egyet és rohamosan gyorsan emelkedett a mellkasom.
-Mi történik veled? - tett le az ideglenes szobámba Zayn.
-Csak megszédültem ennyi! - legyintettem, bár a rosszullét egyre csak erősödött.
-Hívok dokit! - kapta elő a telefonját.
-Zayn ne! Kérlek! - kaptam kezei után, s azt közrefogtam. Kisebb kezeim még így sem lepték el az ő mancsait.
-Miért? - méricskélt.
-Mert jobban leszek. - erősködtem.
-Jade pont láttam amikor neki estél a konyhapultnak, ráadásul elég sápadt vagy! - emelte fel a fejem államnál fogva. Kézfejét a homlokomra helyezte a hőmérsékletem után érdeklődve -Pedig nincs lázad, még csak hőemelkedésed sem.
-Valami baj van? - jött be a szobába kék hajú barátnőm és most igazán, de gazán fellélegeztem.
-Jade rosszul van! - vágta rá a srác aki időközben leült az ágyam szélére.
-Mit érzel? - sietett ő is mellém.
-Hányinger, fejfájás és forog velem a világ. - soroltam, pedig ez semmi ahhoz képest amit éreztem. Aludni akartam. Fáradt voltam.
-Álmos vagyok. - mondtam, hangom szinte nyüszítés szerűen jött ki torkomból.
-Aludj nyugodtam. - simított végig karomon Lu.
Alig csuktam be a szemem már elnyomott az álom.

~Luna Bloom~
-Gyere ki hadd pihenjen! - ragadtam meg Zayn karját.
-Mi történt vele? És ne mond azt, hogy semmi! Annyira megszédült, hogy nekiesett a konyhapultnak! - hadonászott össze-vissza kezeivel a kreolbőrű srác.
-Szoktak ilyen rosszullétei lenni. - mondtam teljesen nyugodtan pedig eléggé aggódtam.
-Ezt nem kéne kivizsgálni? - szaladt szemöldöke homlokára.
-Ez azért van, mert.... - muszáj volt valamit kitalálnom -Izgulós típus. - nyögtem ki életem eddigi legszebb hazugságát. Utálok hazudni.
-Ezért ájul el majdnem?
-Kicsit tolakodó vagy! - céloztam arra, hogy le kéne állítania magát mielőtt kikotyognám.
-Mi folyik itt? - csatlakozott Harry.
-Bocsánat. - morogta Zayn majd eltűnt.
-Ez mi volt? - tette fel az újabb kérdését Harry.
-Jade megszédült nekiesett a konyhapultnak, Zayn ezt látta és tök kiakadt, mire elmagyaráztam neki, hogy ez azért van, mert Jade izgulós fajta. - hadartam el egy szuszra.
-Most hazudsz. - állapította meg a göndör hajú srác, még a vér is megfagyott bennem -Jade más miatt van rosszul...Igaz?
-Mondtam már... - nyeltem nagyot, de zöld szemei rabul ejtettek és keményen ragyogtak.
-Titkoltok valamit! - dörrent fel.
-Shh! - tettem mutatóujjam ajkaira -Kérlek.
-Mond el! - tekert lejjebb hangerejéből.
-Miért érdekel? - komorodtam el.
-Figyelj lehet most ismerkedtünk csak meg, de ti táncosok vagytok és biztosra veszem, hogy egy kis idő elteltével a legjobb barátaim.
-Jó - sóhajtottam beadva a derekam -De senkinek, még a srácoknak se! - böktem meg a mellkasát.
-Rendben.
-És honnan tudjam, hogy betartod amit ígérsz?
-Megígérem! - helyezte kezét szívére.
-Szóval.. Jade rákos. - suttogtam.
-Micsoda? - meredt maga elé.
-Ezért lett rosszul, de kérlek tartsd titokban, mert fél, hogy kitennétek ez miatt a csapatból és minden álma ez volt. Ígérd meg! - kötöttem a lelkére.
-Megígérem. - bólintott és valamelyest megnyugodtam, mivel őszintének tűnt.

~Jade Anderson~
Szemeim próbáltam kinyitni, de eléggé nehezemre esett, hunyorítva néztem körül a félhomályos szobában és megpillantottam Harry-t
-Jobban vagy? - méregetett.
-Aha. - bólogattam.
-Akkor jó. - húzta széles mosolyra ajkai, a pár perces csend után Harry újra megszólalt -Tudom.
Várjunk mi? Mit tud? És miért tudja? Lemaradtam volna valamiről?
-Mit? - kérdeztem remegő ajkakkal.
-Hogy te... beteg vagy. - motyogta.
-Luna mondta? - hajtottam le a fejem. Valamiért elfogott az a bizonyos "most csalódtam" érzés. Miért tette? Pont ez volt az amit abszolút elakartam kerülni.
-Igen, de csak én tudom. - biccentett -És ez hármunk közt marad! - simította kezét a hátamra.
-Köszönöm Harry. - könnyezett be a szemem.
-Ugyan nagyon szívesen. - mosolygott -De, ha elmondanád a többieknek se lenne gond.
-A-a. Nincs szükségem szánalomra. - ráztam a fejem hevesen.
-Értem. Lemegyünk? Niall hagyott neked sütit. - nevetett fel.
-Mily megtisztelő. - kuncogtam.

Sikeresen letébláboltam a lépcsőn majd utam a konyhába vezetett ahol ott ült mindenki. Harry engem kikerülve leült a többiekhez és biztatóan rám mosolygott. Hihetetlen hálás vagyok neki amiért titokban tartja ezt az egészet.
-Sütihercegnő! - csillantak fel Niall szemei, tányérral a kezében odaszaladt hozzám és átnyújtotta.
-Köszi. - ültem a társasághoz és nekiláttam az édességnek.
-Jól vagy? - kérdezte Danielle kedvesen.
-Sokkal. - mondtam két falat között.
-Nálad ez szokványos? - nézett rém Zayn, elég flegmán kérdezte ezért ki is rázott a hideg, ha belegondolok lehet, hogy már ő is...
-Mint mondtam az izgulás miatt történt. - szólt közbe Luna. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szám majd a tényért elmosogattam.
-Hol lesz a próba? - fordultam a többiek felé.
-Megmutatom! - pattant fel Louis, megragadta a csuklóm, végig húzott az egész folyosón és rábökött az utolsó ajtóra. Hát, ha minden igaz kemény negyed óra múlva neki is kezdünk az egésznek, a gondolat miszerint a többiekkel itt fogok táncolni végig futott rajtam az izgalom.

Sziasztok!
Tudom elég unalmas és rövid lett a rész, de eléggé rossz hangulatom van szóval most csak ennyi telt ki tőlem. A következővel igyekszek jobban teljesíteni :/
Azért remélem nektek tetszett. :)
XxHo~Pe.