02. - The One Direction House

Sziasztok! 
Tudom eddig nem írtam ilyen előszót, de csak megszerettem volna köszönni az oldalmegjelenítést, a pipákat plusz az 3 feliratkozót  <3 Jajj fánkocskáim, de boldog vagyok :3 Fánkocskáim :D Bocsi a becenévadás rám ragadt :D
És még valami, a szereplők bővültek négy új személlyel. :)
Na jó nagyon nem akarom tovább húzni. :)
Következő rész... hmm talán csütörtök, legkésőbb hétvégén.
Jó olvasást! <3
Xoxo Ho~Pe. 

Idegesen doboltam a lábammal miközben a fiúk jót szórakoztak azon, hogy húzták az agyunkat. Már vagy negyed órája, hogy "társalognak".
-Srácok szerintem ne húzzuk egymás idejét. - fújtattam.
-Amúgy már megbeszéltük! - dőlt hátra elégedetten a göndörke.
-Szóval... - húzta el az "ó" betűt azt hiszem Liam, csak fél füllel voltam ott mikor egymást nyúzták megbeszélés közben -Bent vagytok a táncos csapatban!
-Ko...komolyan? - motyogtam teljesen megsemmisülve.
-Aha. Eddig talán ez volt a legjobb. - vont vállat a szőke -Volt akik sztriptízeltek. - rázta ki a hideg.
-Gratulálunk! - pattantak fel majd végig öleltek minket és bemutatkoztak. Bár semmi jelét nem mutattam, de borzasztó boldog voltam.
-Mikor tudtok jönni? - kérdezte Zayn.
-Hová? - vonta fel fél szemöldökét Luna.
-Hát hozzánk, pár hét múlva kezdődik a turné. - jelentette ki, mintha az időjárásról hadovált volna.
-Hogy hozzátok? - értetlenkedtem.
-Butus kislányok! Hát a táncosok velünk laknak és a próbateremben szoktunk próbálni. - ölelt át minket Harry.
-Bejárni nem lehetne? - vettem le vállamról kezét.
-Mert?
-Tudjátok Jade... - kezdte Luna, de befogtam a száját.
-Azt akarja mondani, hogy majd délután átpakolunk, ha úgy nektek jó. - villantottam egy ezerwattos mosolyt.
-Persze. Akkor majd délután! - kacsintott Louis.
Kilépve a szobából hatalmas sóhaj hagyta el a szánkat majd egymásra mosolyogva sikításban törtünk ki.
-Bent vagyunk! Bent vagyunk! - ugrált Luna hangosan kiabálva.
-Bent bizony! - nevettem. Kifelé menet megtárgyaltuk, hogy milyen szuper lesz majd táncolni és fellépni.
-Amúgy miért fogtad be a szám amikor el akartam mondani, hogy... azt? - vizslatott szomorúan.
-Mert... titokban kell tartanunk. Ha megtudják lehet kitesznek. - hajtottam le a fejem és tudom önző dolog, hisz bármikor meghalhatok és elég kínos lenne, ha pont náluk történne velem valami. De most... most már késő és bent vagyunk, akarok táncolni.
-Kinéznéd belőlük? - állított meg Lu -Olyan barátságosak és egyébként meg ők az a banda akikről nap, mint nap álmodoztam neked!
-A One Direction?
-Aha. Ők viccesek és jó fejek, ha tudnák, hogy a bakancslistádon van ez biztos bent tartanának. - mondta, de mikor leesett neki mit is mondott a szája elé kapta a kezét -Ne haragudj!
-Semmi baj. - mosolyodtam el keservesen. Szíven ütött, de nagyon. Mert igen rajta van a bakancslistámon. Na, de, ha megtudnák? Akkor szánalomból azt mondanák "jól van kislány maradj, úgy is meghalsz!" és megveregetnék a vállam? Nincs szükségem szánalomra, csak azért, mert beteg vagyok. Meg azért is esett rosszul, hogy közölte velem "bakancslistás vagyok" mintha esélytelen lennék az életre.
-Megfogsz gyógyulni! - suttogta.
-Ahogy te mondod. - nyeltem le a könnyeim. Tudom elég érzékeny vagyok, de szerettem volna szerelmes lenni, családot gyarapítani, gyerekeket, látni ahogy felnőnek, forró csókkal ébreszteni a férjem majd üdvözölni, ha hazatér a munkából, de ez mind lehetetlen, mert meghalok.

-Waaa! - kiáltott fel anya majd a nyakunkba ugrott -Gratulálok!
-Köszi. - motyogtam. Elég ramaty hangulatom volt.
-Mi történt? - kérdezte apa, ő ezek szerint észre vette, hogy van valami.
-Egy hét múlva turné ezért most oda kéne költöznünk a srácokhoz. - mondta el helyettem Luna -Gondolom éjjel, nappal gyakorolnánk. - vont vállat.
-Álljunk csak meg! - engedett el minket anya -Hogy a lányom öt idegen fiúval lakjon együtt?
-Ott lesznek a többi táncosok is. - jelentettem ki nyugodtan mielőtt anya ronthatott volna a hangulatomon.
-Janet. - szállt be apa is a "buliba", előre félek.
-Akkor is! - háborodott fel anya és azt hiszem jogosan -Én csak féltem.
-Menjetek lányok majd mi ezt megbeszéljük! - intett apa az emelet felé. Egy szó nélkül indultunk meg az emelet felé mikor én megtorpantam a fal mellett.
-Menj csak! - bólintottam mosolyogva Luna-nak.
-Mit csinálsz? - jött mellém és szorosan a falhoz bújtunk.
-Shh! - tettem mutatóujjam szám elél.
-Janet! Ez Jade minden álma sikerült is neki, most miért akadályoznánk meg ebben?! - emelte fel hangját apa. Nem szeretem amikor miattam veszekednek.
-William te is tudod, hogy a lányunk halálos beteg! Mi van, ha a kölykök nyakán fog meghalni és mi ott se lehettünk mellette?! - tört ki zokogásba anyukám. Szívszorító érzés volt látni ahogy apám átöleli és nyugtatásképp a hátát simogatja.
-Janet... - sóhajtott ismét apa, megtört, rekedtes hangján -Ne légy önző! Azt nézd, Jade-nek mi jó!
-Igazad van. - szipogott anya -Elmehet.
Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel Luna-val. Akkor már semmi sem állhat az álmom és közém csak a halál, ami remélem még ráér. Mosolyogva tisztáztam legbelül, hogy most valami az én javamra sült ki jól.

Bár a lelkiismeret furdalás, miszerint itt hagyom a szüleimet végig fog kísérni. Lu-val gyors felszaladtunk az emeletre, mintha lent se lettünk volna.
-Bocsi! - nyitott be anya mosollyal az arcán és nagyon jó tudom, hogy ez csak egy állmosoly -Úgy döntöttük elmehettek.
-Köszönöm. - suttogtam.
-Ó drágám bármit azért, hogy te boldog legyél!- jött oda majd ölelésébe zárt.
-Én addig megyek és összepakolok. - sietett ki Lu.
-Ígérd meg, hogy vigyázol magadra! - tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Ígérem. - bólintottam. Kis időre elhallgattam, mert úgy éreztem tartozom egy bocsánatkéréssel -Anya?
-Tessék? - szólalt meg lágy hangon.
-Sajnálom. - hajtottam le a fejem -Sajnálom, hogy itt hagylak, de ez egy soha vissza nem térő alkalom. Sajnálom, hogy meg fogok halni.
-Jade. - rázta fejét anya -Én örülök annak, ha boldog vagy és, ha te táncosként leszel boldog elfogadom. És hidd el megfogsz gyógyulni, apáddal rajta vagyunk, hogy megkeressük neked a legjobb orvosokat.
-Szeretlek anya! - borultam ölelésébe újra. Hiányozni fog a támogató ölelése, a biztatása és a szeretete. De már felnőtt vagyok muszáj lesz a saját utamat járnom így halálom előtt.

Apa vitt el minket kocsival, mivel mi még eléggé járatlanok vagyunk itt Londonban. Anyával elég nehéz volt a búcsú, de el kell fogadnom nekem is és neki is, hogy így alakultak a dolgok. Hihetetlen mennyire elbűvölő a város, mindig sikerül elbambulnom. Az égen most ott mosolygott a nap és lágy, gyenge sugaraival simogatta az emberek fehér bőrét. Annyira szerettem volna én is egészséges lenni, élvezni az életet, s őszintén? Annyira bulizhatnékom van, de a májamra ugye szigorúan tilos piálnom. Szerettem volna ugyan olyan lehetőségekkel élni, mint mások.
-Föld hívja Jade-t! - lengette szemem előtt kezét Lu.
-Mi? - kaptam rá a tekintetem.
-Itt vagyunk! - mutatott a hatalmas házra. Szemem-szám nyitva maradt. Rettenetesen gyönyörű emeletes ház, nagy udvarral és medencével. 
-Jók legyetek! - ölelt meg apa.
-Köszi mindent! - öleltem meg szorosan majd kapott két puszit az arcára. A kocsi után néztem ami a sarkon el is fordult, innen már nincs visszaút. Jól van. Menni fog.
-Sziasztok csajok! - jött elénk Harry egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Szia! - mondtuk egyszerre, mire nevetésben törtünk ki.
-Ijesztő! - reagált le minket.
-Van ilyen. - vontam vállat.
-Már vártunk titeket! - vigyorgott -Adjátok a csomagokat! - nyúlt a táskáinkért.
-Bírok vele, de azért köszi. - villantottam egy barátságos mosolyt.
-Rendben, megmutatom a szobátokat. - biccentett a fejével a ház felé. Az előszobába levettük a cipőnket majd megindultunk a nappaliba.
-Bukjatok le! - mondta Harry.
-Mi? - néztem rá furcsán, de lehúzott Luna-val együtt. Golflabda méretű szemekkel néztem a falba fúródott villára.
-Louis most mondom utoljára add ide azt a rühes sütit! - hallottam az ír fiú hangját.
-És mi lesz, ha megeszem? - jött rá a válasz kérdés formában.
-Akkor kiszedem belőled a beleiddel együtt! - üvöltötte Niall harciasan.
-Bájos! - nézett kétségbeesetten Luna Harry-re.
-Srácok! Most az utolsó süti miatt tervezitek a harmadik világháborút?! - kiáltott Harry miközben elkezdett kúszni befelé, s mi követtük.
-Csak Louis és Niall. - biccentett Zayn a két verekedő srácra.
-Ahj! Ez az enyém! - tépte ki kezeik közül a csoki sütit Liam és gyors megette. A két srác megdermedve nézte a fiút aki jóízűen elfogyasztotta az édességet.
-Te! Te! Te megetted Niallerinát! - ugrott rá Niall.
-Louisiana volt! - csatlakozott Louis is és így lett élőadásban pankráció.
-Istenem! - rázta a fejét rosszallóan egy lány akit eddig észre se vettem. Hosszú göndör haja volt ami vállára omlott, öltözéke igen kifinomult és divatos, szintúgy a mellette álló lány, de ő hosszú hullámos hajjal rendelkezett amit egy lófarokba kötött össze.
-Gyere! - nyújtotta kezét Zayn és észre se vettem, hogy már csak én hasalok földön. Elfogadtam segítséget nyújtó kezét és elmotyogtam valami "köszönöm" félét.
-Nyugi megszokod! - intett a fiúk felé.
-Ez biztos? - horkantottam.
-Aha. De egyébként pár nap múlva te is ilyen leszel. A hülyeség nálunk fertőző! - mosolygott rám féloldalasan. Ilyen szép mosolyt! Várjunk! Mi? Letagadom saját magam...
-Azt látom! - kuncogtam miközben figyeltem ahogy a két lány próbálja elráncigálni egymástól a fiúkat.
-Jade ugye? - kérdezte.
-Igen. - néztem csokoládébarna íriszeibe.
-Szép név. - bókolt. Vagy azt hiszem ez bók akart lenne, nemde?
-A Zayn is helyes. - viszonoztam gesztusát, habár tényleg így vélekedtem a Zayn névről. Ritkán hallottam a nevet így annál is különlegesebb, mert most már van Zayn nevű ismerősöm. Vissza nézve a kupacra ahol már Harry és Luna (?) is plusz a két lány is fetrengett elszóltam magam.
-Csinálhatunk még sütit! - hangom bátortalan volt, remegéssel megfűszerezve ám mégis minden szempár rám szegeződött.
-Komolyan gondolod? - termett mellettem Niall.
-Hát persze. - mondtam azzal már el is tűnt a konyhában.
-Mire vállalkoztál csajszi! - jött oda nevetve hozzám a göndör hajú lány.
-Jó muri lesz! - álltam hozzá pozitívan.
-Amúgy Danielle. - ölelt át, közvetlensége meglepett, de viszonoztam.
-Jade.
-Eleanor. - intett barátságosan a lány aki átölelte Louis-t. Áhh szóval ők egy pár. Nagyon aranyosak. Louis nyomott barátnője homlokára egy csókot, s pajkossággal belefújt a nyakába amit a lány sikítva díjazott.
-Jade. - ismételtem meg a nevem.
-Hol vagy már? - jelent meg újra a szöszi -Gyere! Sütit akarok! - rángatott magával a többiek pedig nevetve követtek minket.

01. - London and the dance rehearsal

*2 hét múlva London*
Olyan hihetetlen, hogy most London repterén állunk én, a családom és Luna. Én egy liverpooli lány aki a halál szakadékán táncol és most valóra válthatja egy álmát. Anyáék vettek egy házat a  megspórolt pénzünkből. A kocsiban ülve ragyogó szemekkel mértem fel a várost, egyszerűen fantasztikus. A London Eye lenyűgöző, a Temze gyönyörű, s az időjárás is épp megfelelő. A nap halványan sütöget ki az osztriga szürke színű felhők mögül. Valódi álom. Egy se nem túl nagy se nem túl kicsi ház előtt álltunk meg. Kívülről halványsárga színű volt, hatalmas ablakokkal ami a kertre nézett rá. Izgatottan pattantunk ki a kocsiból és rohantunk a bejárat elé, de még mielőtt kinyithattuk volna odakiáltott apa:
-Kulcs! - lengette meg az előbb említett tárgyat a kezében, mire a homlokunkra csaptunk. Mikor apa végre kinyitotta az ajtót én, Luna és anya azonnal berohantunk feltérképezni a házat. A falak többsége bézs, halványbarna esetleg, barackszínűek voltak.

Az újdonsült szobámban rendezkedtem be, miközben a kinti borongós időjárást figyeltem. Mosoly kúszott az arcomra a gondolattól, miszerint itt vagyok és, hogy azt csinálhatom majd amit mindig is akartam. Kedvem a tetőfokot verdeste, s örömömben majd kiugrottam a bőrömből. A madarak kint vidáman csicseregtek ezzel egy kis muzsikát játszva nekem. A ruháimat pakoltam épp mikor kopogtattak az ajtómon.
-Szabad! - kiáltottam ki.
-Bocsi, hogy zavarlak. - ugrált be Luna. Igen, megszoktam már így egyáltalán nem furcsálltam a jókedvét.
-Te soha! - ráztam a fejem -Miben segíthetek? Ha segíthetek?
-Ja semmi, csak akartam mondani, hogy holnap délután lesz a jelentkezés és addigra ki kéne találni valami koreográfiát. - gondolkozott el.
-Öhm, oké, rendben, ha bepakoltam kezdhetjük. - bólintottam.
-Okés, addig is hagylak. - szökdécselt ki. Szívem hevesebben kezdett verni amint átgondoltam a hallottakat. Nyilván meg kell mutatnunk mit tudunk és én félek. Sőt, mii több izgulok és erre a görcsös érzésre gyomrom elkezd fel-le liftezni. Ha nem sikerül akkor lőttek mindennek, túl görcsösen kapaszkodok az álmomba, de úgy érzem mielőtt távozok a Föld nevezetű bolygóról és a túlvilágra kerülök muszáj megvalósítanom. Amint végeztem a pakolással leszaladtam a földszintre azon belül a nappaliba ahol megpillantottam a kék hajú barátnőmet amint gyakorol.
-Itt vagyok! - kurjantottam, mire ugrott egyet ijedtében -Bocsi! - emeltem védekezően a kezem magam elé miközben jóízűen kacagtam egyet.
-Haha, de vicces vagy. - morogta.
-Most hisztibe kezdesz amiért megijesztettelek vagy esetleg hozzákezdünk? - kérdeztem mosolyogva.
-Gyere! - intett kezével majd elkezdtük begyakorolni a mozdulatokat.
-Melyik zenére fogunk táncolni? - érdeklődtem kíváncsian.
-Mit szólsz Rihanna Where have you been című számához?
-Hát... - húztam el a szám. Tény, hogy nem rajongok Rihanna-ért, de legyen. -Jó lesz. - sóhajtottam.
-Oké! Akkor kapcsoljuk össze a lépéseket. - tapsolt kettőt -Egy, két, há és...

Jó két órával később izzadtan huppantunk le a kanapéra.
-Fuh... elfáradtam. - legyezte magán Luna.
-Én is! Innom kell! - hajtottam hátra a fejem.
-Helló lányok, hát ti? - nézett felváltva ránk apa.
-Gyakoroltunk. - felelt helyettem Lu.
-Oh értem! Akkor bizonyára kijár nektek a limonádé amit Janet csinált. - mutatott a konyha felé. Luna-val egymásra kapva a tekintetünket rohantunk be anyához, hogy felfrissüljünk isteni limonádéjától.
-Mi van lányok?! - nevetett fel anya miközben egyszerre kaptunk a frissítőért. Miután kiszolgáltuk magunkat, gyorsan húztuk le a hideg folyadékot ami most igazán jól esett, felsóhajtva adtam anya tudtára, hogy életmentő.
-Hű! Ez nagyon finom. - törölte meg homlokát Lu.
-Örülök, hogy ízlik! - simított végig vállán anya. Luna mindig is olyan volt, mintha az édes testvérem lett volna és a szüleimnek, mint az édes lánya. Estefelé lejtett az idő így gondoltuk kiülünk egy kicsit az udvarra beszélgetni. A hűvös szellő lágyan belecsípett orcámba, a nap már ment le ezzel sötétséget hagyva maga után. Szemmel körbekémleltem a helyet és tisztáztam magammal, hogy ez egy barátságos hely.
-Na és izgultok? - érdeklődött apa, mire mindketten bólintottunk.
-Egy icipicit. - mutatta Lu.
-Én eléggé. - haraptam be alsó ajkam.
-Biztos sikerülni fog. - biztatott minket anya -Nálatok jobb táncosok nincsenek is.
-Jó vicc! - legyintettem.
-Önbizalom Jade. - bökött meg apa.
-Ha te mondod! - kuncogtam -Én bemegyek lefeküdni, elég fáradt vagyok. - motyogtam. Igen amióta beteg vagyok elég fáradékony vagyok, de hát a rák magába szívja minden energiám míg végül fel nem fal.
-Nyugodtan. Szép álmokat. - bólintott anya kedvesen.
-Nektek is. Sziasztok! - intettem. Fent a szobám mellett lévőfürdőszobába táncikáltam majd lehámoztam magamról a ruhám és a szennyesbe dobtam, a zuhanyzókabinba lépve magamra engedtem a meleg vizet ami minden gondot elűzött testemből, így sikerült izmaimnak ellazulnia. Mikor végeztem belebújtam a "Hey! I love you!" feliratú pólómba majd ágyba bújtam.
A tengerparton sétáltam, talpamat kissé égette a homok, de élveztem. Élveztem ezt a természetes érzést a tenger adta hullámokat, s a tiszta levegőt. 
-Halihó! Jade! - hallottam az apró csilingelő hangot, de akármennyire is kerestem nem találtam a forrását -Itt vagyok lent!
Oh! Szóval lentről jön. Szemem a földre irányítottam és megláttam egy apró rákocskát, megdörzsöltem a szemem és megkérdeztem:
-Te szóltál? 
-Bizony, bizony! - szólalt meg újra -Azt hiszed elmenekülhetsz a neked szánt sorsodtól?
-Mi? - értetlenkedtem.
-Jól hallottad. Jade nincs menekvés. A mosoly az arcodon miközben a környezeted bámulod a reményt sugározza, de az számodra nincs. 
-Mi..mimiért mondod ezt? - csuklott el a hangom, mert tudtam jól miről van szó.  
-Hogy tisztában légy vele, hogy felkészülj. - hangjából sugárzott a gúny.
-Csak elakarsz bizonytalanítani! - csattantam fel.
-Buta vagy leányka. Nagyon buta. - mondta rosszallóan. 
-Van esély igen is van! - kiáltottam rá.
-Nincs! - kiáltott rám vissza, de nem hagytam ennyibe, erőset dobbantottam a lábammal és rásziszegtem az utolsó nekiszánt mondatom:
-Legyőzlek!
Azzal eltűnt.

-Jade most már fel kellene kelned! - ugrált rajtam valaki, s a hangalapján úgy véltem Luna volt az. Lassan nyitottam ki a szemem, de a hirtelen fényre vissza is csuktam és morogtam egyet.
-Héé! Gyerünk! - nyúzott.
-Oké, oké! - nyöszörögtem majd eszembe jutott az álmom -Luna?
-Igen? - kérdezte kedvesen.
-Legyőztem. - suttogtam halkan.
-Uhm...Mit? - kérdezte miközben felültem.
-A rákot!
-Ó. - látszott, hogy belegondol miről is beszélek majd mosolyogva megölelt -Úgy lesz!
-Úgy lesz. - öleltem szorosabban.
-Na, de menj öltözz fel! - pattant fel -Már délután egy óra!
-Hányra kell menni?
-Három. - vont vállat.
-Három! Miért hagytál eddig aludni? - ugrottam fel azonnal, viszont megszédültem. Próbáltam a legkisebb jelét mutatni, de Lu észrevette.
-Baj van?
-Dehogy is! - füllentettem -Csak elgondolkoztam. - mentem be a fürdőszobába a kezembe akadt szettel.

A jelentkezés avagy mutasd meg mit tudsz próba a stúdióban volt. Anya szállított el minket kocsival. Remegő végtagokkal szálltam ki a járműből és indultam meg Luna-val befelé.
-Hmm! Érzed a siker illatát? - szippantott a levegőbe optimistán.
-A bűzét. - fintorogtam a hatalmas épületet bámulva.
-Jade! - torpant meg befelé menet Lu -Menni fog! Érted? Itt állunk pár méterre az álmunktól, ne futamodj meg! - nézett rám szomorkásan és megesett rajta a szívem. Igaza van. Muszáj megtennem érte és értem, a közös álmunkért.  A stúdióba lépve a portán eligazítást kértünk amit meg is kaptunk, nehézkesen, de eljutottunk. Hármat kopogtattam az ajtón, mire jött egy hanyag "igen" válasz. Nagy levegőt véve nyitottam be a szobába és meghűlt bennem a vér. Öt srác ült egy-egy puffba és mosolyogva minket vizsgáltak.
-Sziasztok! - intett bátran Luna.
-Hali! - húztam össze magam, remegő hangom hallatán a fiúk egymásra néztek.
-Sziasztok! A tánc miatt jöttetek? - érdeklődött az egyik rövid hajú kedvesen, mire sután bólintottunk egyet.
-Akkor hajrá! - kacsintott a göndör hajú. Belül hőhullámok futottak át rajtam, tenyerem izzadt, s mellkasom majd ki szakadt. Beálltunk majd Lu elindította a zenét. Bátortalanul kezdem el a koreográfiánkat. 
A zenére kissé kikapcsoltam és csukott szemmel élveztem azt amit csinálok, testem átérezte a dalütemét és tánc közbe megengedtem magamnak egy szelíd mosolyt is. A végén beálltunk majd kifújtuk a levegőnket. Izgatottan néztünk a fiúkra akik egymás közt elartikulálták véleményüket, hogy még véletlenül se halljuk.

00. - Follow you're dreams

~Jade Anderson~
A fény erős hatására szemem összeszorult. Egy fehér szobában voltam és egy ágyon feküdtem. A gép mellettem csipogott, szívverésem ütemét jelezvén. 
-Jó napot! - sétált be az orvos. 
-Mi folyik itt? - néztem körbe rémülten.
-Nyugodjon meg! - mosolygott rám kedvesen az orvos -Hamarosan megműtjük. 
-Doktor úr! - kezdtem volna ellenkezni, de megjelent a többi orvos és lefogtak -Kérem ne! - kiabáltam, de valamit belém nyomtak amitől elálmosodtam. Pilláim piheként csukódtak le éjszakát lehelve szemeimre. Láttam magam kívülről amint betolnak a műtőbe és nekilátnak a dolguknak. Már vagy több órája műtöttek mikor komplikációk léptek fel. Küzdöttek az életemért, de egyszer csak kileheltem magamból az életet és hiába próbáltak újra éleszteni, hiába. Makacsul ragaszkodtam az állapotomhoz. Aztán láttam amint közlik a szüleimmel, hogy meghaltam és ők idegösszeomlást kapnak, s elnyeli őket a föld.
Hangos sikoly hagyja el a szám miközben felülök az ágyamba rémálom adta rossz élményektől. Izzadt testemre tapadt a pizsamám, hajam kócosan arcomba hullott. Szívem hevesen vert, félő kiugrik a helyéről. Ajtóm kicsapódott és megjelent rémült anyukám arca.
-Csak egy rémálom! - sietett mellém és szorosan karjaiba zárt. A zokogás azonnal fel is tört belőlem.
-Anya! Ez a valóság! - motyogtam fájdalmasan a felsőjébe.
-Megint azt álmodtad, hogy... - be se tudta fejezni, mert közbe vágtam.
-Igen. Meghaltam. - toltam el magamtól, hogy szemébe tudjak nézni -Ti pedig belebetegedtetek a gyászba! - tört fel belőlem megint a sírás.
-Kicsim. - simította kezét könnyektől áztatott arcomra -Meg fogsz gyógyulni. Mi mindent megteszünk apáddal. - simította félre hosszú, csapzott barna hajam arcomból.
-És mi lesz, ha..?
-Nincs ha! Meggyógyulsz. - szökött könny a szemébe és tudtam csak azért mondja, hogy megnyugodjak. Meg fogok halni. Ez az én sorsom. Kiskoromban diagnosztizáltak a májamban rákot. Talán egy műtét megmenthetne, de az sok kockázattal jár. Túl sok esélye nincs, hogy túléljem. Átestem már számos vizsgálaton, kezelésen, olyan voltam, mint egy kísérleti majom.

Gyors reggeli tusolás után, felöltöztem aznapi ruhámba majd bevettem a gyógyszereimet. Sminket sosem kentem magamra, megvoltam nélküle eddig is, ezután is megleszek. Halk léptekkel vágtattam le a lépcsőn be a konyhába egy nagy cuppanós puszit nyomva apukám arcára.
-Jó reggelt Jade! - mosolyodott el kedvesen.
-Neked is apu! - másztam bele a hűtőbe tej után kutatva amit sikeresen meg is találtam. A szekrényből elővettem a müzlit majd a kettőt összevarázsolva megszületett a reggelim amit az asztalnál jóízűen el is fogyasztottam.
-Luna nem sokára itt lesz. - érintette meg anya a vállam.
-Ohh. Oké. - bólintottam.
-Jade, beszélhetnénk? - kérdezte apa mikor látta, hogy gyorsabban kezdtem magamba tömni a reggelimet.
-Persze. - mondtam két falat között, de semmitmondó arcuk láttán megijedtem -Baj van?
-Nincs vagyis... Okkal jön Luna, egy nagy lehetőséget kínálva neked. - sóhajtott apa -És szeretném, ha élnél a lehetőséggel hiszen mindig is ez volt az álmod.
-Hogy értve? - cikázott tekintetem kettejük közt és a kétségbeesés úrrá lett felettem.
-Mindig is táncos akartál lenni és most itt a nagy alkalom. - jelentette be apa ünnepélyesen. Szavam megakadt a torkomon, szívem kihagyott egy ütemet és testem átjárta a melegség -Vagy is nem itt, hanem Londonban.
-London?! - kerekedett ki a szemem -Az orvosom...
-El fog engedni. Megbeszéltük vele. - vigyorgott anya -Londonban is vannak orvosok és talán jobban felkészültebbek is az ilyenekre.
Régi álmom volt már, hogy táncos lehessek és ebben betegségem se akadályozott meg. Mindig volt valami kötelék köztem és a zene között.
-Ko..kokomolyan? - mekegtem. Olyan nehéz volt felfognom amit mondanak, de kérdésem választalanul maradt, hiszen épp kopogtak.
-Nyitom! - pattant fel azonnal anya. A levakarhatatlan mosoly ott ült az arcomon mikor Luna belépett a konyhába.
-Jó napot William! - köszöntötte apát majd felém fordult -Neked meg jó évágyat!
-Már megvolt! - helyeztem a tányért a mosogatóba.
-Most kimegyünk, nyugodtan lehet sikítozni meg minden. - kacsintott apa, s azzal kiment anyával.
-Tudod? - húzódott sejtelmes mosolyra kék hajú barátnőm szája.
-Ühüm. - bólintottam izgatottan.
-Táncosok leszünk! - kezdett ujjongni miközben nyakamba borult, nevetve öleltem vissza -Turnékon lépünk fel hatalmas közönség előtt! - ragyogott fel szeme.
-Világosíts fel kérlek! - méregettem furán, mert komolyan nem értettem miről beszél.
-A világ leghíresebb fiúbandájának a táncosai leszünk! - sikongott.
-Hohó! Álljunk meg! - vágtam közbe ünneprontó módon -Turné? A világ leghíresebb fiúbandája? - ráztam a fejem.
-Igen. - bólogatott hevesen.
-Én erre nem vagyok felkészülve. - biggyesztettem le ajkaimat. Amilyen boldog voltam most olyannyira szomorú. Én képtelen vagyok úgy mások elé állni, ráadásul turné?
-Jade! - fogott meg vállamnál fogva Luna -Mindig is erre vártunk! Itt a lehetőség csak bátornak kell lennünk! - rángatott.
-Nem is tudom... - haraptam be alsó ajkam.
-Kövesd az álmaidat! Ha boldog lehetsz miért akadályozod meg magad benne?
-Hát...Talán egy próbát megér. - hangsúlyoztam ki a "talán" szót.

Sziasztok! 
Tudom elég rövid lett a rész, de ezt amolyan bevezető akart lenni a mi főszereplőnk életébe. :)
Kérlek titeket akinek tetszett pipáljon vagy komizzon. :3 
A következő rész nem tudom mikorra várható, de igyekszek minél előbb jelentkezni. :)
Xoxo Ho~Pe <3