2015. április 17., péntek

00. - Follow you're dreams

~Jade Anderson~
A fény erős hatására szemem összeszorult. Egy fehér szobában voltam és egy ágyon feküdtem. A gép mellettem csipogott, szívverésem ütemét jelezvén. 
-Jó napot! - sétált be az orvos. 
-Mi folyik itt? - néztem körbe rémülten.
-Nyugodjon meg! - mosolygott rám kedvesen az orvos -Hamarosan megműtjük. 
-Doktor úr! - kezdtem volna ellenkezni, de megjelent a többi orvos és lefogtak -Kérem ne! - kiabáltam, de valamit belém nyomtak amitől elálmosodtam. Pilláim piheként csukódtak le éjszakát lehelve szemeimre. Láttam magam kívülről amint betolnak a műtőbe és nekilátnak a dolguknak. Már vagy több órája műtöttek mikor komplikációk léptek fel. Küzdöttek az életemért, de egyszer csak kileheltem magamból az életet és hiába próbáltak újra éleszteni, hiába. Makacsul ragaszkodtam az állapotomhoz. Aztán láttam amint közlik a szüleimmel, hogy meghaltam és ők idegösszeomlást kapnak, s elnyeli őket a föld.
Hangos sikoly hagyja el a szám miközben felülök az ágyamba rémálom adta rossz élményektől. Izzadt testemre tapadt a pizsamám, hajam kócosan arcomba hullott. Szívem hevesen vert, félő kiugrik a helyéről. Ajtóm kicsapódott és megjelent rémült anyukám arca.
-Csak egy rémálom! - sietett mellém és szorosan karjaiba zárt. A zokogás azonnal fel is tört belőlem.
-Anya! Ez a valóság! - motyogtam fájdalmasan a felsőjébe.
-Megint azt álmodtad, hogy... - be se tudta fejezni, mert közbe vágtam.
-Igen. Meghaltam. - toltam el magamtól, hogy szemébe tudjak nézni -Ti pedig belebetegedtetek a gyászba! - tört fel belőlem megint a sírás.
-Kicsim. - simította kezét könnyektől áztatott arcomra -Meg fogsz gyógyulni. Mi mindent megteszünk apáddal. - simította félre hosszú, csapzott barna hajam arcomból.
-És mi lesz, ha..?
-Nincs ha! Meggyógyulsz. - szökött könny a szemébe és tudtam csak azért mondja, hogy megnyugodjak. Meg fogok halni. Ez az én sorsom. Kiskoromban diagnosztizáltak a májamban rákot. Talán egy műtét megmenthetne, de az sok kockázattal jár. Túl sok esélye nincs, hogy túléljem. Átestem már számos vizsgálaton, kezelésen, olyan voltam, mint egy kísérleti majom.

Gyors reggeli tusolás után, felöltöztem aznapi ruhámba majd bevettem a gyógyszereimet. Sminket sosem kentem magamra, megvoltam nélküle eddig is, ezután is megleszek. Halk léptekkel vágtattam le a lépcsőn be a konyhába egy nagy cuppanós puszit nyomva apukám arcára.
-Jó reggelt Jade! - mosolyodott el kedvesen.
-Neked is apu! - másztam bele a hűtőbe tej után kutatva amit sikeresen meg is találtam. A szekrényből elővettem a müzlit majd a kettőt összevarázsolva megszületett a reggelim amit az asztalnál jóízűen el is fogyasztottam.
-Luna nem sokára itt lesz. - érintette meg anya a vállam.
-Ohh. Oké. - bólintottam.
-Jade, beszélhetnénk? - kérdezte apa mikor látta, hogy gyorsabban kezdtem magamba tömni a reggelimet.
-Persze. - mondtam két falat között, de semmitmondó arcuk láttán megijedtem -Baj van?
-Nincs vagyis... Okkal jön Luna, egy nagy lehetőséget kínálva neked. - sóhajtott apa -És szeretném, ha élnél a lehetőséggel hiszen mindig is ez volt az álmod.
-Hogy értve? - cikázott tekintetem kettejük közt és a kétségbeesés úrrá lett felettem.
-Mindig is táncos akartál lenni és most itt a nagy alkalom. - jelentette be apa ünnepélyesen. Szavam megakadt a torkomon, szívem kihagyott egy ütemet és testem átjárta a melegség -Vagy is nem itt, hanem Londonban.
-London?! - kerekedett ki a szemem -Az orvosom...
-El fog engedni. Megbeszéltük vele. - vigyorgott anya -Londonban is vannak orvosok és talán jobban felkészültebbek is az ilyenekre.
Régi álmom volt már, hogy táncos lehessek és ebben betegségem se akadályozott meg. Mindig volt valami kötelék köztem és a zene között.
-Ko..kokomolyan? - mekegtem. Olyan nehéz volt felfognom amit mondanak, de kérdésem választalanul maradt, hiszen épp kopogtak.
-Nyitom! - pattant fel azonnal anya. A levakarhatatlan mosoly ott ült az arcomon mikor Luna belépett a konyhába.
-Jó napot William! - köszöntötte apát majd felém fordult -Neked meg jó évágyat!
-Már megvolt! - helyeztem a tányért a mosogatóba.
-Most kimegyünk, nyugodtan lehet sikítozni meg minden. - kacsintott apa, s azzal kiment anyával.
-Tudod? - húzódott sejtelmes mosolyra kék hajú barátnőm szája.
-Ühüm. - bólintottam izgatottan.
-Táncosok leszünk! - kezdett ujjongni miközben nyakamba borult, nevetve öleltem vissza -Turnékon lépünk fel hatalmas közönség előtt! - ragyogott fel szeme.
-Világosíts fel kérlek! - méregettem furán, mert komolyan nem értettem miről beszél.
-A világ leghíresebb fiúbandájának a táncosai leszünk! - sikongott.
-Hohó! Álljunk meg! - vágtam közbe ünneprontó módon -Turné? A világ leghíresebb fiúbandája? - ráztam a fejem.
-Igen. - bólogatott hevesen.
-Én erre nem vagyok felkészülve. - biggyesztettem le ajkaimat. Amilyen boldog voltam most olyannyira szomorú. Én képtelen vagyok úgy mások elé állni, ráadásul turné?
-Jade! - fogott meg vállamnál fogva Luna -Mindig is erre vártunk! Itt a lehetőség csak bátornak kell lennünk! - rángatott.
-Nem is tudom... - haraptam be alsó ajkam.
-Kövesd az álmaidat! Ha boldog lehetsz miért akadályozod meg magad benne?
-Hát...Talán egy próbát megér. - hangsúlyoztam ki a "talán" szót.

Sziasztok! 
Tudom elég rövid lett a rész, de ezt amolyan bevezető akart lenni a mi főszereplőnk életébe. :)
Kérlek titeket akinek tetszett pipáljon vagy komizzon. :3 
A következő rész nem tudom mikorra várható, de igyekszek minél előbb jelentkezni. :)
Xoxo Ho~Pe <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése