2015. május 16., szombat

04. - 'I come back'

-Egy, két, há' és - tapsolt kettőt a koreográfus. Már vagy most táncoljuk végig az egészet harmadszor, viszont én ennek csak örülök. Egyébként még nem igazán hallottam a fiúktól bármilyen számot is, de szerintem fantasztikusak. A zene átjárja a testem és az Up all night ütemére mozdulok a többi táncossal együtt. A zene megáll és szomorúan jegyzem meg magamnak, hogy ennyi volt mára. Izzadtan huppanok le a padlóra és kortyolgatok hűsítő üdítőmből. A hideg most igazán jól esik, mert bár élvezem azért elég fárasztó. Kissé elfáradtam, szemeim ólomsúlyúnak érzem, de ez van, ha beteg vagyok, mert ez a fáradékonysággal is jár. Mondjuk semmi pénzért, sem cserélnék most senkivel.
-Kikészültél? - ült le mellém mosolyogva az egyik táncos srác.
-Kicsit, de nagyon élveztem. - viszonoztam gesztusát.
-Azt láttam! - nevetett.
-Ohh! - hajtottam le a fejem zavartan -Ciki voltam?
-Dehogy is! - legyintett nevetve -Inkább aranyos.
-Ugyan! - nevettem kínosan.
-Komolyan! - vakargatta tarkóját. 
-Amúgy Jade vagyok! - nyújtottam a kezem.
-Jaj bocs! Én Marcus. - fogott velem kezet.
-Marcus! - kiáltott hozzánk Harry a terem másik végéből -Ne csajozz már! - szaladt felénk. Felvont szemöldökkel figyeltem ahogy becsúszik mellém majd félkézzel átölel.
-Ó! Ti együtt? - kérdezte zavartan.
-Dehogyis! - söpörtem le a kezét vállamról.
-Még! - emelte fel a mutatóujját Harry, mire ijedten ránéztem -Csak szívatlak! - bökte meg a vállam. Arcom kezeimbe temettem ugyanis ez egy kicsit kellemetlen volt, kicsit? Eléggé.  Pár másodperc múlva az ajtó kicsapódott és egy szőke hajú lány jelent meg.
-De jó! - pöffentett Harry.
-Miért? Ki ő? - kérdeztük egyszerre Marcus-sal.
-Zayn barátnője. - sóhajtott -Mindjárt kezdi a műsort! - mutatott a lány felé aki Zayn felé robogott könnyes szemekkel.
-Szerintem Zayn tett valamit amiért sír. - húztam el a szám, mert igen megsajnáltam.
-Jó! Zayn nem matyóhímzés a csajok terén, de Perrie maga az ördög, kedves lány lenne, de... - kontrázott a göndör és igazán nem tudtam mire vélni.
-De? - értetlenkedett Marcus.
-Hagyjuk. - kelt fel Harry majd közelebb ment. Semmit sem hallottam a beszélgetésből, de a lány sírva rogyott össze Zayn előtt. Idegesen pattantam fel és siettem a társasághoz.
-Jade! - rohant utána Marcus -Mit akarsz?
-Majd meglátod! - löktem arrébb pár táncos és megálltam a két "főszereplő" előtt. Mivel nem akartam balhézni ezért inkább félretéve eredeti tervem lehajoltam a lányhoz és kedvesen így szóltam:
-Mi a baj?
Könnyektől csillogó tekintetét rám emelte majd újra zokogásban tört ki. Végig simítottam felkarján nyugtatásképp.
-Gyere! - húztam fel a földről és ő hagyta is.
-Ez most komoly?! - tárta szét a karját Zayn.
-Halál komoly! - néztem hátra majd eltámogattam a lányt a mosdóba.
-Hogy hívnak?
-Perrie. - szipogta.
-És miért sírsz? - próbáltam, hátha elmondja mi bántja. Megnyitotta a csapott majd átmosta arcát hideg vízzel.
-Szeretem! - törölgette még mindig könnyes szemét.
-Össze vesztetek? - tapogatóztam a lehető legóvatosabban.
-Hát, olyan keveset vagyunk együtt és, ha ezt szóvá teszem akkor mindig ideges lesz! - hüppögött és ezt igazán nem tudtam hová tenni. Érthető azért ő még is csak egy barátnő aki szeretetre és gondoskodásra vágyik, de Zayn meg sztár és a sztároknak ilyen az élete.
-Most kezdődik a turné, gondolom ilyenkor kicsit ingerlékenyebb, idegesebb, de biztos, hogy szeret! - mosolyogtam rá biztatóan.
-Nem hiszem! - rázta a fejét.
-Én nem hiszem, tudom!
-Tényleg? - kérdezte remegő hanggal.
-Tényleg. Menj vissza hozzá és próbáljátok megbeszélni! - toltam kifelé az ajtón.
-Köszönöm! - fordult vissza.
-Ugyan! - legyintettem -Nincs mit.
Azzal elszaladt. Fejcsóválva vettem célba a szobám, szükségem van egy kis levegőre, mert úgy érzem megfulladok, egy kis magány.

~Zayn Malik~
Fújtatva rontottam ki a próbateremből. Elegem van! Muszáj elszívnom egy cigit, mert különben felrobbanok! Hirtelen csapódott valaki a mellkasomnak, mire hátrahökkentem.
-Beszélhetnénk? - nézett fel rám Perrie.
-Ha kiakarsz oktatni arról, hogy milyen nagy seggfej vagyok inkább kihagynám! - kerültem ki.
-Én szeretlek! - motyogta.
-Én is szeretlek, de elegem van ezekből a hisztikből. - trappoltam tovább a nyomomban vele.
-Megígérem, hogy többet ilyet soha! Kérlek! - kapott kezem után.
-Rendben! - fordultam felé. Szeretem, tényleg nagyon szeretem, de az ilyen kirohanásait utálom. Ő is énekes még se szoktam neki panaszkodni azért, mert nem tud velem együtt lenni. Ajkai enyémekre találtak és lassan, érzékien válaszoltam is rá. Kezét hajamba vezette, ami nyögést váltott ki belőlem mikor meghúzta. Bársonyos ajkai ragaszkodtak enyéimhez, nyelve táncot járt az enyémmel. Szerelmes vagyok belé ez tény és való, de lesz ebből valaha tényleg szeretet? Már ezerszer megbántam mikor kimondtam neki, hisz túl nagy a szó jelentése és dobálózni vele veszélyes és félő a kapcsolatunk van olyan gyenge, hogy bármelyik pillanatban összeomoljon.
-Holnap reggel miután indulunk elmegyek hozzád! - suttogtam az ajkaira, miután elváltunk.
-Várlak szépfiú! - nyomott gyors puszit az ajkamra, s elsietett. Sóhajtva léptem ki a teraszra, ahol társaságba botlottam. Barna íriszeit rám kapta majd elhúzta a száját.
-Mi az? - vontam fel félig a szemöldököm.
-Várom, hogy rám kiabálj. - vont vállat nemes egyszerűséggel.
-Ezt kinéznéd belőlem? - horkantam fel.
-Ezek után? Szerintem igen! - tárta szét a karját.
-Zavarna, ha rágyújtanék? - tereltem el a témát.
-Igen. - bólintott.
-De itt szoktam... - nyögtem fel, mivel elzavarni még csak eszembe se jutott.
-Miért jó neked? - nézett rám és szemébe valami különöset láttam megcsillanni. A bánatot, a kínt, a fájdalmat.
-Ellazít. - vontam vállat most én.
-És gyilkol! - nevetett fel gúnyosan.
-Tudom...
Fejét megcsóválta és tovább meredt a messziségbe. Haját arcába fújta a szél ezzel eltakarva, a természet nyújtotta csodát. Kissé elidőztem arcán és vonalain, nem sminkel és olyan elbűvölő. Perrie-t fogalmam sincs mikor láttam utoljára smink nélkül.
-Mi az? - kérdezte.
-Semmi. - ráztam a fejem -Mi a bajod? Olyan furcsa vagy... - utaltam a rosszullétére és arra, hogy egyszer ilyen, másszor olyan.
-Kicsit kijöttem levegőzni, mert melegem volt. - mondta. Tudtam, hogy hazudik. Valami más van emögött. Valami több. Elővettem a cigis dobozom majd előhúztam egy szálat.
-Rágyújtasz? - méregetett undorodva.
-Muszáj! - kaptam számba mohón és az öngyújtóért nyúltam.
-Dehogyis! Csak képtelen vagy uralkodni magad felett azon belül pedig nincs akaraterőd! - hagyott ott. Elgondolkodtató amit mond, de akkor is szükségem van a nikotinra. Meggyújtottam a szálat és mélyet szippantottam belőle. Ez az én gyógyszerem. Ami megnyugtat és elfelejtet velem mindent. Szemem lecsuktam és élveztem tovább, ahogy a tüdőm megtelik a káros anyaggal. A mellkasom hasogatott mégis olyan, mintha a magasban szállnék.

~Jade Anderson~
Undorító! Egyszerűen undorító, s felháborító! Én... Vagyok én aki küzdök azért, hogy életben maradhassak és Ő?! Ő cigizik és tönkreteszi saját magát! Gratulálni, csak ezt tudok! Hányan lesznek tüdőrákosak a cigaretta miatt csak azért, mert nem tudnak parancsolni maguknak? Sokan. Rengetegen. Hisztizve robogok az udvarra onnan ki az utcára. Minél messzebb annál jobb, csak szeretnék kicsit megnyugodni és elterelni a gondolataimat a halálról. Zayn-nek még fel is tűnt, hogy valami nincs rendbe, ezentúl óvatosnak kell lennem, bár ez nemigazán rajtam múlik.
-Hé kislány! - csendült fel egy mély hang mögülem, hátra fordultam, de túl gyors volt, túl erős. A világ elsötétült előttem.

A fejem sajog és fáj, végtagjaim alig érzem. Minden sötét körülöttem. Szemem próbálnám kinyitni, de az erős fényre inkább visszacsukom.
-Ébresztő angyalom! - pofozgatott valaki.
-Hol vagyok? - nyöszörögtem. Kezem ki volt kötve ahogy a lábam is így elég kényelmetlen volt.
-Jó helyen! - vicsorgott a képembe egy nagy hústorony. Kétségbeesve néztem körbe, a falak szürkék és kopottak, arról nem beszélve, hogy szerintem már csak Isten tartja ezeket a falakat. 
-Mit akar tőlem? - kezdtem el rángatózni, de ez mit sem ért a túl szoros kötelek ellen.
-Az maradjon az én titkom! - kacsintott, miközben tenyerét végigsimította az arcomon. Kirázott a hideg ettől a rossz érzéstől. Sírni támadt volna kedvem, de azzal hogy jutok előrébb? Mutatóujját végighúzta alsó ajkamon, mire én megharaptam.
-Ribanc! - pofozott fel. Arcom hatalmas területen égett, s a rajta átgördülő könnycsepp se hűtötte le. -Majd még jövök! Jó legyél drága! - nevetett fel ördögien és rám csapta az ajtót. A zokogás pillanatok alatt tört ki belőlem. Most aztán jó nagy pácban vagyok! Ki fog segíteni? Hogy fogok megszökni?  Ki tudja milyen vadállat rabolt el. Szervkereskedőtől a pedofilon keresztül minden eszembe jutott és én egyedül vagyok. Egyedül. Kellett nekem eljönni "otthonról". Kellett nekem önző módon magammal foglalkoznom. Tényleg mostanában eléggé önző vagyok. Egyfolytában siránkozok, hogy meg fogok halni. De most.. ezentúl nem! Élvezem majd az élet minden percét amit kapok, már, ha kijutok innen egyáltalán élve.

Sziasztok drágáim!
Elmondhatatlanul sajnálom, hogy ennyit késtem, de nagyon rákapcsoltam az iskolára és alig volt időm géphez ülni. De nem akarok itt nektek mentegetőzni, hisz tudom, hogy két hete pontosan nem voltam. Remélem tetszett nektek a rész és, hogy nincs harag.
XxHo~Pe <3

2 megjegyzés:

  1. Woaha:D Na ez aztán érdekes. A cigis rész tetszett, ötletes dolog:) Kíváncsi vagyok Zayn még meddig lesz szerelmes a mi kis Perrienkbe:D Na meg hogyan fog kiszabadulni Jade?! Mikor várható kövi réész?:3

    Ui.: Fantasztikus rész egy fantasztikus írótól!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj nekem:) A fantasztikus írótól még messze vagyok:D de azért örülök, hogy tetszett a rész:) Remélhetőleg minél előbb jön a következő rész:3
      Köszönöm<3

      Törlés