2015. július 1., szerda

05. 'I'm fine'

A fejem hasogatott, a kezem iszonyúan fájt, mert a kötél teljesen kidörzsölte a sok rángatózás miatt. Még mindig sírtam csakis azon voltam, hogy kijussak innen. A csendes szobát az én hangos szipogásom töltötte be már vagy három órája. A mondat amit a férfi mondott azóta is visszhangzik a fejemben: "Vissza jövök!". Vajon feltűnt a többieknek, hogy eltűntem? Keresnek? Hogy találnak meg? El akarok innen tűnni. El kell tűnnöm, mielőtt visszajön. Léptek ütötték meg a fülem, mire felülkerekedett rajtam a pánik. Hiába vártam, hiába készültem fel rá az ajtó nem nyílt, inkább egy beszélgetés részese lehettem.
-Meg van! - mély hangjától paranoiás rémület futott végig a gerincemen, minden átvillant az agyamon, hogy mihez kezdhet velem.
-...
-Majd később jönnek.
-...
-Hogy mit akarok vele? Egyrészt: kellenek a szervei, másrészt: gyönyörű lány, tesztelem egy kicsit... 
Tesztel? Mármint hogy? Lelkileg? Testileg? Valamiért a második variációtól jobban féltem. Várjunk! Kellenek a szerveim?! Basszus ez egy rohadt szervkereskedő! Egy szervkereskedő!
-...
-Na megyek, majd még beszélünk. 
Kár, hogy nem hallottam a telefon másik oldalán lévő személyt. A kilincs lenyomódott és megjelent újra a férfi. Minden porcikám remegni kezdett, s hiába próbáltam leplezni félelmem, mert egyáltalán nem sikerült. 
-Hogy vagy galambom? - gügyögött. Gyomrom bukfencezett egyet, hányingerem volt ettől az alaktól, késztetést éreztem arra, hogy leköpjem és meg is tettem. 
-Látom tökéletesen! - törölte ki a szeméből lefolyó nyálcsóvát -Akkor hát játszunk! - ragadta meg az állam majd akaratosan végigpuszilta állam vonalát. Kár, hogy egyáltalán nem élveztem. A zokogás feltört belőlem.  Kezét végigsimította az oldalamon miközben áttért a nyakamra. Undorodtam ellene, s a legrosszabb, hogy ellenkezni se tudtam, mert le vagyok kötözve.
-Ne érjen hozzám! - szóltam remegő és egyben hisztérikus hangon. Figyelmen kívül hagyott, tovább folytatta és tudtam innen nincs menekvés. Keze betévedt a pólóm alá és azt felfelé kezdte húzni. 

~Zayn Malik~
-De hol van?! - járkált fel-alá a szobában Luna.
-Már elég rég elment! - ültem le a kanapéra idegesen. Igen ideges vagyok, mert miattam ment el és kitudja hol van...Mit csinál.
-Próbáltátok már hívni? - kérdezte Liam miközben tárcsázni kezdte.
-Már vagy ezeregyszer hívtam! - toporzékolt Luna.
-Hé minden rendben lesz! - ölelte át Harry. Bár minden rendben lenne, de nincs.
-Miért ment el? - nézett körbe Niall.
-Miattam. - hajtottam le a fejem.
-Hogy micsoda?! - akadt ki a barátnője -Mit csináltál?!
-Rágyújtottam erre ő ideges lett és távozott, azóta... - nyeltem nagyot -...ment el.
-Barom! - kelt ki magából göndör hajú barátom. Igazán nem értettem a reakcióját, sem Luna-ét aki rosszallóan csóválta a fejét. Mi folyik itt? Eddig senki sem zavart, hogy cigizek? És most? Először Jade majd Harry és Luna. Csak nekem furcsa?
-Lenne egy logikus kérdésem! - lóbálta a kezét Louis -Jade-t miért zavarja, ha Zayn cigizik? Nem nekünk, hanem Jade-nek kell alkalmazkodnia. - tárta szét a karját és igazán jól esett, hogy a védelmemre kelt, bár erre én is képes lettem volna.
-Ez bonyolult! - nyögött fel Harry.
-Miért is? - kérdeztük egyszerre.
-Az most lényegtelen! Meg kell találnunk! - csattant fel. Teljesen összezavarodtam, a világ fordult körülöttem egyet. Semmit se értek.
-Kicseng! - kiáltott fel diadalittasan Liam. Vártunk pár másodpercet majd perceket, de semmi.
-Srácok rossz előérzetem van! - törölgette a szemét a kék hajú lány.
-Lelehet követni a telefonját? - kérdeztem.
-Ahhoz egy profi kéne. - rázta a fejét Louis -Vagy talán valaki ért hozzá? Csak, mert énekesek vagyunk és nem hackerek...
-Komolyan be kéne szereznünk egyet! - gondolkozott el Niall.

~Jade Anderson
Az egyik sarokban feküdtem míg úgy zokogtam, mint még életemben soha. Fájt, egyszerűen mindenem fájt. A csókjait még most is érzem a bőmön. Szeretnék lefürödni vagy valami. Gyomorforgató. Fél órája vagyok megint egyedül, de most nem adok neki még egy lehetőséget! Kioldozott míg elélvezte velem az időt és visszakötni meg elfelejtett vagy csak pusztán megtiszteltetésnek érezhetem, hogy az első alkalom után - amit teljesen másképp képzeltem el - kényelembe helyezhetem magam, jelenesetben a padlón. Ha ez a patkány egy szervkereskedő akkor nyilvánvalóan kiakar belezni vagy valami ilyesmi. Nagy nehezen sikerült felállnom, sántikálva elballagtam az ajtóig de zárva volt.
-A francba! - sziszegtem. Most akkor merre? Áhh az ablak! Megcéloztam majd kitártam, de elég magasnak bizonyult.
-Jól van Jade! Képes vagy rá! - fújtam ki a levegőt. Felkapaszkodtam a keretbe, s felhúztam magam. Elvégre jobb becsapódva meghalni, minthogy brr.... Kiráz a hideg. Fejcsóválva hagytam fel tervemmel. Másik kiutat kell találnom. Végig jártam az egész szobát, megnyomkodtam minden egyes szegletét, hátha, mint a filmekben kinyílik valami titkos folyosó. Csak, hogy ez itt a valóság... Már kész voltam beletörődni mikor megpillantottam a szellőzőt. Kiokoskodva úgy döntöttem, hogy nyitva hagyom az ablakot, hogy azt higgye azon keresztül lógtam meg, mert, ha utánam ered simán be is ér. Betornáztam magam a szellőzőbe, s mielőtt elindultam volna visszaraktam a helyére a rácsot.

Össze-vissza szerencsétlenkedek ebben a járatban és még sehol sem látom a kiutat. Egyre nehezebb mozogni, szeretnék pihenni, de el kell pucoljak innen. Remegő karokkal húztam végig magam majd elfordultam balra és megláttam a fényt.
-Végre! - örvendtem. Kilöktem itt is a rácsokat és kimásztam. Felpattantam és futásnak eredtem. A lábaim bizseregtek és fájtak egyaránt, a fejem zúgott, dübörgött, ereimben a vér gyorsabban száguldozott. Eltévedtem. Tanácstalanul rohantam az egyik utcából a másikba, de semelyik se volt ismerős. A zsebemben rezegni kezdett a telefon, mire felkaptam.
-Halló? - szóltam bele.
-Jade! Hála az égnek! Hol vagy? - halottam meg Liam hangját a vonal másik végéből.
-Fogalmam sincs! - csuklott el a hangom.
-Mi az, hogy fogalmad sincs?
-Hát az, hogy fogalmam sincs! - csordult ki a könnycsepp szememből, míg lassan végig folyt arcomon.
-Melyik utcában?
Látókörömbe került egy sötétített ablakos, fekete furgon. Gyorsan cselekedtem tudtam, hogy az  szemétláda ül benne. Beugrottam egy bokor mögé majd halkan így szólta Liam-nek:
-Megoldom! - azzal kinyomtam és lehalkítottam.
Szívem hevesen dobogott, félő kiugrik a helyéről, de amikor a kocsi lazán tovább gurult nagy kő esett le a szívemről. Még vártam egy kicsit hátha visszajönnek, de szerencsém volt. Végre ma valami az én javamra is dőlt el! Lábaim már alig tartották testemet, látásom homályos volt, de tudtam küzdenem kell! Küzdenem, ha visszaakarok jutni. Oldalam beszúrt ami csak rásegített arra, hogy elhagyjam magam. Az út szélén megálltam és sikeresen stoppoltam magamnak egy taxit. Ledaráltam a címet és már indultunk is. Most már biztonságban vagyok. Megnyugodhatok. Szemem épphogy lecsuktam magával ragadott az álom.

-Hölgyem! Hölgyem! - szólongatott valaki halkan.
-Hmm? - nyögtem fel keservesen.
-Megérkeztünk. - mosolyodott el kedvesen.
-Nagyon szépen köszönöm! - dörzsöltem meg a szemem, hogy a homályos folt tovaszálljon -Mennyibe kerül?
-Ugyan már hagyja csak, látom rossz napja volt. - felelt kedvesen. Miután elköszöntem, besétáltam az ideglenes otthonomba. Próbáltam feltűnés nélkül felosonni a szobámba, de a nappaliba mindenki ott volt a táncosokat leszámítva.
-Jade! - rohant le Luna. Karom egy ideig lógott magam mellett, mivel minden végtagom zsibbadt és fájt, de végül nehézkesen visszaöleltem. Ezer és ezer kérdéssel bombáztak, de egyiket sem tudtam kivenni igazán. Aztán mikor Luna elordította magát, csend honolt az egész szobában.
-Szóval... Hol voltál? Mit csináltál? Hogy nézel ki? Jól vagy? Miért tetted le a telefont? Miért nem válaszoltál az üzenetekre? A hívásokra? - zúdította rám a lehetséges kérdéseit Liam.
-Most nem akarok róla beszélni. - törölgettem a szemem amikor újra és újra lejátszódtak előttem a képek.
-Előbb vagy utóbb muszáj lesz róla beszélni! - szólalt meg halkan Zayn aki eddig némán nézte mi zajlik körülötte.
-Igazad van... Majd utóbb beszélünk róla. - hagytam ott őket. Senkire sem vagyok kíváncsi, no nem azért, mert haragszok hanem azért, mert le akarok tusolni és lefeküdni, hogy végre elterelhessem a gondolataimat más felé. Egyedül akarok lenni.A zuhanyzókabinba belépve rögtön magamra engedtem a forró vizet, ami teljesen ellepte a testemet és vele együtt mindent lemosott rólam, kezdve a koszos érintésektől, a mocskos csókokon át a mai nap történteit. Magamra tekertem a törölközőt, míg hajamat szárítottam. Alaposan áttöröltem magam majd egy könnyed, hétköznapi öltözékbe burkolóztam, hajam kontyba kötöttem és kiléptem a szobámba ahol egy váratlan személlyel találkoztam. Vagyis nem is olyan váratlan, hisz itt lakik, de...
-Komolyan beszélgetnünk kéne. - ütögette meg maga mellett a helyet.
-Most nincs kedvem. - ráztam a fejem. Miért? Miért akarja mindenki tudni, hogy mi történt? Mert aggódnak? Már teljesen mindegy megtörtént és én elszeretném felejteni.
-Valami történt?
-Zayn - nyögtem fel fáradtan -Felejtsük el és ne haragudj amiért olyan hisztis picsa voltam! - tártam szét a karomat.
-Jade - utánzott le és ez igazán felidegesített -Feleslegesen kérsz bocsánatot, de tudom, hogy valamit nem mondasz el!
-Aludni szeretnék! - mutattam az ágyamra amin épp ő trónolt.
-Aggódtunk érted, mi több most is. Akkor legalább csak annyit mondj meg... Minden oké? - futott végig rajtam tekintete.
-Jól vagyok. - bólintottam.
-Hazudsz! - rázta meg a fejét. Szomorúan végig mért majd elhagyta a helyiséget. Fellélegezve dőltem be az ágyba és húztam magamra a finom, selymes és meleg takarót. Ez kell most nekem. Nyugalom.





Sziasztok drágáim!
Annyira sajnálom az egészet, hogy eltűntem, de igazán jót tett ez a kis idő. A családi problémák is rendbe jöttek, tanulnom meg hát ugye már nem kell szóval most itt vagyok és remélem nincs harag. Itt a rész. Igen rövid lett tudom, de ezt még májusban fejeztem be, és nem sikerült megírnom előre részeket, hisz elkezdődött a nyár és egész elfoglalt voltam idáig, de már nem bírtam magammal. A részek most ritkábban fognak jönni, de remélem tényleg nincs harag. Köszönet nektek! Mindenért!
XxHo~Pe.  <3

1 megjegyzés:

  1. Hurrá! Végre itt a rész! Annyira, de annyira tetszett nekem, hogy nem igaz! Mi minden történt ebben a részben! Egyszerűen Imádtam! Remélem tényleg megoldódtak a problémáid, s remélem nemsokára kint lesz a kövi rész!
    Imádlak <3<3<3

    VálaszTörlés